A fák sem állva halnak meg  Kajánújfalu: erdei iskola, erdő nélkül? Ajánlja a cikket?         | 2003-11-20 | Balázsi Irén Az írmagja sem marad annak az erdőnek, amelyet a kajánújfaluiak telepítettek évtizedekkel ezelőtt, és ahol erdei iskolát tervez kialakítani a szentesi önkormányzat. Az egészséges fákat is kiszedik a favágók a kajánújfalui erdőben. Fotó: Karnok Csaba Baglyok tanyáznak most még a kajánújfalui egykori agrárüzem klasszicista stílusú irodaépülete előtti néhány fenyőn. Nem tudni, meddig maradnak ott a madarak, amelyek megszokták a háborítatlan környezetet. Megjelentek a favágók, és nekiláttak a tízhektáros erdő kiirtásának. A Szolnok megyei ártéri erdőgazdálkodási társulat munkatársa, Felföldi Zoltán azt magyarázza a felpaprikázott kajáni őslakosoknak, hogy a 45 éve telepített terület felújítását takarítással kell kezdeni. A rendrakás pedig azt jelenti: nemcsak a beteg fák esnek áldozatul, hanem a teljesen egészséges növények is. A választókerület szocialista párti helyhatósági képviselője, Geréné Dunaháti-Vas Márta azt sérelmezi, őt hivatalosan senki sem értesítette az erdőirtásról, neki az ottani családok szóltak a favágók munkálkodásának már szemmel is jól látható következményéről. Az említett volt irodaépület mögött már ott sorakoznak a földön katonás rendben a farakások. Az erdész érvelése amúgy világos: nekik nem éri meg, hogy csak a kiszáradt növényeket szedjék ki a területen, ezért főleg tarvágást végeznek, de gyérítenek is. Nem tehetnek mást, mint kiderül, mert szerződés köti őket. Felföldi Zoltán szakértőkre hivatkozva azt említi, hogy már kilenc évvel ezelőtt ki kellett volna vágni a kajánújfalui erdőt. Azt a területet, amely ötven családot védett meg eddig a civilizáció ártalmaitól: a zajtól, a száguldó autók bűzétől. Sőt: azt is állítják a kajániak, hogy a nagy hófúvások idején bizony sok havat felfogtak a terebélyes fák. A kajánújfaluban nevelkedett, Szentesen élő agrárszakember, Varró József azt kérdezi Felfölditől, ki hozta meg a döntést az erdőirtásról. Úgy mondja az erdész: a szentesi önkormányzat mint tulajdonos kötött a cégükkel hét évre szóló megállapodást a helyhatóság valamennyi erdejének kezelésére. Mire ezen sorok írója azt kezdi feszegetni: a kezelés abból áll, hogy kivágják az egész erdőt? Nyilván, ehhez gazdasági érdeke fűződik valakinek. S vajon kié lesz a kivágott fa értékesítéséből befolyó pénz? Azt feleli erre Felföldi Zoltán: nekik kell állniuk a favágók bérét, a kitermelés költségeit, no meg persze az újratelepítéssel járó kiadásokat. Annak pedig örül az erdész, hogy olyan emberek élnek Kajánújfaluban, akik szeretik a környezetüket. Varró Józsefnek egyébként az a legnagyobb gondja, hogy akkor találkozhatnak az erdésszel – akit a kajániak sorsa iránt fogékony Geréné képviselő asszony hívott a tett színhelyére –, amikor a fák egy részét már kivágták. Varró speciális erdőnek nevezi az ottanit, mert lakott területen, családi házak közelében van. Szerinte nem lenne szabad „gazdasági erdőként" kezelni. Ám az erdész csak azt állítja, hogy régen „túltartott az állomány", vagyis megérett az irtásra. De a tarvágást akkor sem tudja elfogadni Varró József és jó pár asszony, aki éppen a természeti adottságok miatt maradt mindmáig a faluban. Meg persze a több tízezer madár kedvéért, ezek a fák kitermelésével most elvesztik a fészküket, búvóhelyüket A szentesi önkormányzat oktatási és művelődési bizottságának MSZP-s elnöke, Oltyán Lajos érdeklődésünkre megerősíti a hírt: erdei iskolát akar nyitni a kajánújfalui volt agrárüzem irodaépületében a város. Az országos program szerint persze nem hátrány, ha erdőben működik egy ilyen oktatási-nevelési központ. Ők egyébként a Körös–Maros Nemzeti Park bábáskodása mellett tervezik kialakítani Kajánújfaluban az erdei iskolát, amely például a cserebökényi pusztára, mint természeti adottságra alapozna. Felföldi Zoltán erdész úgy mondja: ha új fákat telepítenek a most kitermelt növények helyére, azokból három év múlva már fiatal erdő lesz.