Nem sajnálja az elutasított miniszteri széket  Elégtételt érez Szentes díszpolgára Ajánlja a cikket?         | 2003-11-11 | Balázsi Irén Élete egyik legjobb döntésének mondja Csikai Miklós, Szentes díszpolgára, hogy nem vállalta el a neki felajánlott agrárminiszteri széket. A kitüntetés átvételekor annak örült a legjobban, hogy az ünnepség résztvevői nem pusztán udvarias tapssal köszöntötték. Csikai Miklós nemcsak jött, hanem maradt is Szentesen. Fotó: Tésik Attila A jóleső érzésen túl nagy elégtételt is érez Csikai Miklós, akit Szentes díszpolgárává fogadtak. A jelképes kárpótlást azért tartja fontosnak említeni a Magyar Agrárkamara elnöke, az Árpád Agrár Rt. vezetője, mert néhány évvel ezelőtt olyan „politikai jellegű, szakmai eszmefuttatásnak álcázott vélemények" kaptak nyilvánosságot, amik arról szóltak: nem lenne baj, ha Szentesen nem „gyüttmöntek" állnának a gazdasági egységek élén. Azt említi a méltatlan támadás kapcsán Csikai Miklós, hogy 35 éve él Csongrád megyében, és 20 esztendeje dolgozik az Árpádban. – Én nem jöttem és mentem, hanem jöttem és maradtam – nyugtázza a díszpolgár. De marad a jövőben is. Arra meg külön büszke, hogy mindhárom leányuk, a vők és a hét unokájuk is Szentesen telepedtek le. Amikor átvette Csikai Miklós a díszpolgári címet, a meglepetés erejével érte, hogy Dimény Imre akadémikus, volt miniszter vállalta az ő méltatását. A professzortól nemcsak tanult a kitüntetett, hanem az oktató kérésére együtt is dolgozhatott vele a kertészeti egyetemen annak idején. Ám a legnagyobb elismerés mégiscsak az volt a számára, hogy a díszpolgárrá avatási ceremóniát nem udvarias taps kísérte. Dimény Imre szerint nagy dolog, hogy a rendszerváltozás idején Csikai Miklósnak sikerült egyben tartania a szentesi Árpádot. Azt mondja erről a szentesi agrárszakember: tényleg nem volt könnyű. Ő abban az időben lett az elnöke az Árpád Szövetkezetnek. De éppen Dimény professzortól tanulta meg, hogy az egységben és távlatokban való gondolkodás kell vezérelje az agrárirányítást. Ha rendszer helyett tűzoltó jelleggel végzik a munkát, akkor annak az eredménye megkérdőjelezhető. Csikai Miklós szerint kevés helyen gondolkodnak így, de az Árpád Agrár Rt.-nél többnyire igen. S az ország mezőgazdaságában? Firtatjuk ezt annak tükrében, hogy Medgyessy Péter még kijelölt miniszterelnökként felkérte Csikai Miklóst az agrártárca vezetésére. Úgy emlékszik erre: az embert ilyen megtiszteltetés egyszer éri. Mondták is neki akkoriban, hogy hatvanévesen bárkit is csak egy alkalommal szokás miniszterségre felkérni. Lassan két esztendő után úgy véli a díszpolgár: az egyik legjobb döntése az életben az volt, hogy nemet mondott, és nem fogadta el a miniszteri széket. Saját magát ugyanis a szakmai munka segítésére tartja alkalmasnak. Azt képtelen megtenni, hogy bármilyen pártpolitikát képviseljen szakmai érdekkel szemben. Évtizedek óta azt tapasztalja tudniillik, hogy „a politika ebben a szegény országban mindig legyőzi a rációt", ennek pedig ő nem kíván részese lenni. Csikai Miklós arra törekszik, hogy az ésszerűség jegyében „pallérozza a politikai szándékokat". Ezért is ajánlotta fel a miniszterelnöknek és az agrártárca vezetőjének, hogy tanácsokat ad a szakmai kérdésekben. Nem véletlenül kísérte el legutóbb a kormányfőt, más gazdasági vezetők társaságában, Indiába. A Magyar Agrárkamara elnökeként viszont – mint fogalmaz – kemény vitákat, birkózásokat folytat a kabinet illetékeseivel a mezőgazdaság szereplőinek a boldogulása érdekében. Csikai Miklós szerint 2004 májusában jön el az igazság pillanata. Az Európai Unióban már szektoroktól függetlenül csak azok maradnak talpon, akik minőségi termékeket visznek a piacra alacsony áron, azaz versenyképesek. Hozzáteszi, hogy nem a magányos farkasok ideje következik, csak az összefogás, az integráció jelenthet gyógyírt az ágazat bajaira. Azt állítja: egyre kisebb az esély arra, hogy a mezőgazdaság szereplőinek a többsége nyertese legyen az integrációnak. Úgy fogalmaz, hogy számításai szerint a gazdálkodóknak egy kisebb része tud a mai teljesítményével megmaradni az unió piacán.