Városért emlékérem a drámaisoknak  A tagozat a szentesi gimnázium húzóereje Ajánlja a cikket?         | 2003-11-11 | Blahó Gabriella A szentesi gimnázium drámatagozata Városért emlékérmet kapott. A kitüntetést az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából Szentes önkormányzata adományozta azoknak, akik tevékenységükkel hozzájárultak a város közösségének fejlődéséhez. A szentesi kitüntetettek. Fotó: Vidovics Ferenc Bácskainé Fazekas Márta, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatója huszonöt éve érintett a drámai tagozat munkájában, sőt: az első évfolyam osztályfőnöke volt, így természetesen örömmel fogadta a kitüntetést. Mint mondta, az általa vezetett intézmény húzóereje az országos beiskolázású drámai tagozat, ahová rengeteg a jelentkező, ezért több kiváló tanulmányi eredménnyel érkező diákot kell helyhiány miatt elutasítani. Úgy látja, a város és a gimnázium között nagyon jó a kapcsolat, a drámaisok jelen vannak minden olyan rendezvényen, ahová tudásuk és tehetségük alapján hívják őket. Keserű Imrének nagyon sokat jelent az elismerés. Szerinte a tagozat tanárai sokáig érezték úgy, hogy a városnak igazán nem fontos a drámai, így most ennek ellenkezőjét nyilvánította ki a testület. A drámatanár elmondta: azok a diákok, akik itt végeznek, további életük folyamán szinte kivétel nélkül szentesinek mondják magukat, s ő örül annak, hogy ez a közösség immár sajátjainak érzi az ország más fiataljainak tehetségét, hírnevét. Perjésné Dózsa Erzsébet drámatanár nem csak azokra a tanítványaira büszke, akik előtérben vannak, hanem azokra is, akik az általuk választott humán pályán remek teljesítményt nyújtanak. Majtényi András zenetanár szerint már időszerű volt, hogy a tagozat megkapja ezt az elismerést, ami enyhíti azt a feszültséget, ami korábban jellemző volt a város és a gimnázium között, hiszen a déseknek nem tapsolt mindenki. A kitüntetés azonban alátámasztja, megerősíti azt a gondolatot, mely szerint a drámaiban mégiscsak van valami jó... Csapiné Matos Ibolya – szintén drámatanár – úgy érzi, pedagógiai munkájának nagyon gyors visszaigazolása az emlékérem, hiszen az őt egykor tanító pályatársaival ellentétben még csak hét éve vesz részt e munkában. Matos Ibolya hangsúlyozza: az oda-tartozástudat nagyon fontos és nagyon erős, hiszen a dések, ha magukról beszélnek, Szentesről is szólnak. Szurmik Zoltán harmadik éve dolgozik drámatanárként a gimiben, úgy látja, az elismerő kitüntetés, amelyre rendkívül büszke, elsősorban nem neki, hanem kollégáinak szól. A fiatal tanár szerint nagyon jó érzés, egyben kihívás egy ilyen csapat tagjának lenni. László Zoltán kiindulópontja: a gimnázium sokat tett a város kultúrájáért, s úgy tűnik, a drámapedagógia képzés kiállja az idő próbáját, ő pedig drámatanárként nagyon büszke volt tanítványaira, akik közül többen rendszeres szereplői a színházaknak. Sineger Julianna gyógypedagógus és korrepetitor úgy nyilatkozott: rengeteget jelent neki az elismerés, ami nem született volna meg, ha nincs mögötte Bácskai Miska bácsi, a tagozat „szülőatyja". Szerinte a drámain megvalósul a nevelés egyik alapvető erénye, amelyben a tanár követi a diák reakcióit, a játékba vivő megnyilvánulásokat, s talán ettől olyan élvezetes itt tanítani. A szentesi kitüntetettek: Csapiné Matos Ibolya, Perjésné Dózsa Erzsébet, Bácskainé Fazekas Márta, Keserű Imre, Majtényi András, László Zoltán és Szurmik Zoltán. A képről hiányzik: Sineger Julianna.