Simon Miklósék gyökerei  Árvereznek a szentesi galériában Ajánlja a cikket?         | 2003-11-03 | Balázsi Irén Tápéi új barátait mutatta be a hozzá máig közel álló szentesieknek Vörös Gabriella, a megyei múzeumi szervezet igazgatója a Kurca-parti település galériájában Barkos Bea és Simon Miklós Gyökerek címmel rendezett kiállításán. Nem sorozatgyártásra rendezkedett be a tápéi Barkos Bea, akinek tűzzománcai mind-mind egyedi, míves darabok. Legyen az használati tárgy, mint a szentesi művelődési központ főtéri galériájában a falra akasztott Kék tükör meg az óra, amely mutatja is az idő múlását, vagy olyan ékszerköltemény, amiről minden nő álmodozik. Vörös Gabriella, a megyei múzeumi szervezet igazgatója egy híján húszesztendős szentesi lét után költözött Tápéra, ahol nagyon közel került hozzá Barkos Bea és a férje, Simon Miklós festőművész világa. A vernisszázson azt említette a házaspárról, hogy a régi, szentesi barátainak szeretné bemutatni a tápai újakat. Bea mindenesetre azonnal meghódította a galériabeli művészetkedvelőket, mert azon túl, hogy örömet szerzett az alkotásai nyújtotta élménnyel, még jótékonykodott is. Meghallotta tudniillik, hogy Ollai Istvánné független helyhatósági képviselő gyűjtést hirdet a szegény gyerekek javára, s legott felajánlotta a Feszület című művét. Elárverezik a keresztet, amelyre a galéria vendégkönyvében lehet licitálni. Az ötezer forintos kikiáltási ár a vernisszázs végén már tizenötezernél tartott. Senki többet harmadszor? Erre a kérdésre még november 22-éig válaszolhatnak a szentesiek, mert addig tart nyitva a művészházaspár Gyökerek című tárlata. Egyébiránt pedig Barkos Beát a férje vezette be a tűzzománcozás titkaiba. Ezért aztán nem meglepő, hogy Simon Miklósnak is láthatók tűzzománcai a festmények mellett. A művész a természetelvű piktúra képviselőjének tűnik. Hiába, akinek a háza nagyon közel van a Tiszához – Vörös Gabriella megfogalmazásában –, a nagy vízhez, az megmarad a természet kedvelőjének. Megihleti őt az Alföldi ősz, a Várakozó ló kocsival, a Malom, s persze a Fények a völgyben. Azt vallja, hogy az alkotás és a fény szükséges ahhoz, hogy életünk gazdagabbá, emberségesebbé váljon. Vörös Gabriella meg azt állítja a tápéi alkotókról: boldog emberek.