Senki nem fagyhat meg Hódmezővásárhelyen Ajánlja a cikket?         | 2003-10-28 | Török Anita A hideg miatt egy héttel hamarabb nyitották meg a vásárhelyi otthontalanok számára kialakított téli krízisszállót. Szegeden ezer, Vásárhelyen több mint száz embernek nincs fedél a feje felett, Szentesen körülbelül negyvenöt, Makón pedig nagyjából huszonöt otthontalan él, ugyanakkor Csongrádon nem tartják nyilván a hajléktalanok számát. A vásárhelyi téli krízisszálló már a hajléktalanok rendelkezésére áll. Fotó: Tésik Attila A fagyos éjszakák miatt nem vártak november elsejéig, s egy héttel hamarabb nyitotta meg kapuit Vásárhelyen a téli krízisszálló, ahol délután négytől reggel hatig tartózkodhatnak a fedél nélkül maradt rászorulók. A húsz embernek ideiglenes szállást biztosító Jókai utcai létesítményt eddig még nem vették igénybe a hajléktalanok, ám érdeklődő akad bőven. Három szociális munkás járja folyamatosan Vásárhely utcáit, s a kritikus helyeken, a lépcsőházakban vagy éppen a kapualjakban meghúzódókat igyekeznek rávenni arra, hogy költözzenek be a szállásokra. Persze csak azoknak tudnak segíteni, akik hajlandóak együttműködni, vállalják, hogy nem isznak alkoholt és rendszeresen tisztálkodnak. Összesen egyébként mintegy száz otthontalant képes befogadni a vásárhelyi hajléktalanokat ellátó egyesített szociális intézmény öt részlege. Az átmeneti szálláson huszonkettő, az anya- és gyermekszállón huszonegy rászorulónak tudnak helyet biztosítani, míg az éjjeli menedékhely, a nappali melegedő, valamint a már említett téli krízisszálló húsz-húsz embernek tud ideig-óráig biztonságot nyújtani. Jelenleg az átmeneti szállón a férfiak részlege telt házzal működik, a nőknél is csak két szabad hely van. Ám senkit nem raknak az utcára, s ha szükséges, akkor ennél jóval több embert is befogadnak. Senki nem fagyhat meg, mondja Pikali Sándorné, az intézmény vezetője, hozzátéve: szerencsére tavaly sem történt ilyen eset. Egyébként Vásárhelyen az elmúlt évhez képest több a hajléktalan: több mint százról tudnak. Főként a férfiak otthontalanok, de sajnos egyre több nőnek sincs hová mennie. Míg ez előbbieknél eddig 25 éves volt a legfiatalabb, addig a férfiaknál már 20 éves otthontalannak is szállást biztosítottak. S ami igazán szomorú, hogy a hajléktalanok többségének van családja, de valamilyen oknál fogva megszakadt a kapcsolatuk a rokonokkal. Vásárhelyhez képest Szentesen lényegesen kevesebb, mintegy negyven-negyvenöt utcán élőről tudnak a segítőközpontban. A városban az átmeneti szállón harminc, az éjjeli menedékhelyen húsz, a nappali melegedőben harminc rászorulónak tudnak helyet biztosítani. A szentesi központhoz fordulhatnak segítségért a környék kistelepülésein, valamint Csongrádon otthon nélkül maradt rászorulók is. Ez utóbbi településről évente három-öt hajléktalan keres menedéket Szentesen. A 18 ezer lakosú Csongrádon ugyanis nem kötelező hajléktalanszálló kialakítása. Huszonkét fedél nélkül maradt embert tudnak fogadni a makói éjjeli menedékhelyen, harmincat pedig a nappali melegedőben. Persze – Vásárhelyhez és Szenteshez hasonlóan – itt sem küldenek el senkit, telt ház esetén tábori ágyakkal pótolják a fekvőhelyek hiányát. A makói egyesített népjóléti intézmény munkatársai közel huszonöt hajléktalanról tudnak. Szegeden ezerre becsülik az otthon nélküliek számát