Fél évszázad – jóban, rosszban  Idős házaspárokat köszöntöttek Fábiánban Ajánlja a cikket?         | 2003-10-27 | Balázsi Irén A szűkebb és a tágabb család köszöntötte szombaton Fábiánsebestyénben a hatvan és ötven évvel ezelőtt egybekelt házaspárokat. Koccintottak a frigyük megpecsételésére. Fotó: Tésik Attila Az asztal körül majd nagy család ül – hangzott az ének a fábiánsebestyéni faluházban, a vers meg arról szólt, hogy néha-néha öleld át a nagymamát. Azért voltak annyira hitelesek ezek a művek, mert az unokák tolmácsolták nagyszüleiknek a közvetlen és a tágabb értelemben vett család jelenlétében a szombat délutáni ünnepi alkalomból. Vőfély ugyan nem kapott meghívót a jubileumi esküvőre, annál inkább az ünnepeltek gyermekei, unokái és dédunokák, meg a közeli hozzátartozók. Szép hagyomány Fábiánban, hogy október végén az önkormányzat nevében köszöntik azokat az idős embereket, akik fél évszázaddal azelőtt mondták ki a boldogító igent. Most Varga-Dudás János és felesége, Molnár Margit; Molitérusz József és Kálmán Etelka; Kiss Pál és Bíró Emília, illetve Szöllősi Imre és Boldog Mária házasságkötésének 50. évfordulójára emelték poharukat a ceremónia résztvevői. A község életében egyébiránt először nyílt arra lehetőség, hogy az előző párokhoz hasonlóan olyan megbecsülésnek örvendő házastársakat köszöntsenek, akik 60 esztendővel ezelőtt kötötték össze az életüket. Nem véletlenül szólította legelsőként Bodzás Sándorné anyakönyvvezető Agócs Erzsébetet és Kasza Illést, hogy kézjegyével lássa el a dokumentumot frigyük megújításáról. Most mind az öt pár hivatalosan is hitet tett évtizedekkel korábbi elhatározása mellett. Az anyakönyvvezető említette, hogy a múltbeli küzdelmekben erősödtek közöttük a szeretet szálai. Kós György polgármester a szertartás után bevallotta: vezetői munkálkodásának ezek az alkalmak a legfelemelőbb részei. Mielőtt Faragó Ferenc alpolgármesterrel átadta volna az ajándékot az ünnepelteknek, legelőször jó egészséget kívánt nekik. Nem hatódtam meg, rá voltam készülve – mondta Kasza Illésné Agócs Erzsébet, amikor „kirabolva" őt szerettei gyűrűjéből, szóra bírtuk. Bezzeg a férje a könnyeivel küszködött. Illés bácsinak sok minden eszébe jutott, például a Don-kanyar, ahol társai közül jó páran „otthagyták a fogukat". Erzsike néni szerint a legnehezebb hat gyermekük felnevelése volt az elmúlt hatvan évben. Ám most 16 unokának és ugyanannyi dédunokának örülhetnek. Amikor rácsodálkoztam, a férje visszakérdezett: Nem elég? S hogy ki hordja a kalapot a Kasza családban? Illés bácsi felemelte a kezében lévő fejfedőt, majd hozzátette: de a bukszát mindig az asszony kezelte. Tányércsörgés pedig csak akkor adódott a házuknál, ha üres volt az a tányér. A hosszú, meghitt kapcsolatnak a családfő szerint az a titka, hogy nem szabad más asszonya után járni.