Elköltözött a laboratórium  Az idős betegek pénztárcája bánja Szentesen Ajánlja a cikket?         | 2003-10-16 | Balázsi Irén Pluszkiadást jelent az idős betegeknek, hogy a szentesi rendelőintézet laboratóriuma átköltözött a Kiss Zsigmond utcai diagnosztikai tömbbe. Az egészségügyi intézményt fenntartó megyei közgyűlés határozatban írta elő az ésszerűsítést, amit a kórház vezetőinek végre kellett hajtaniuk. A munkaszervezés szempontjából jó, hogy mostantól egy helyen dolgoznak a laboratórium szakemberei. Fotó: Tésik Attila Rémregénybe illő történeteket hallani arról, hogy milyen negatív változásokkal kell szembesülniük azoknak, akiket laboratóriumi vizsgálatra küld az orvosuk. A szentesi rendelőintézetből ugyanis már átköltözött a labor a kórház Kiss Zsigmond utca felől is megközelíthető diagnosztikai tömbjébe. A szóbeszéd szerint az új helyen viszont méltatlan körülmények várják a betegeket, olyannyira, hogy elegendő levegő híján várakozás közben el is ájulnak a páciensek. A jól értesültek tudni vélik: a tavaly átadott sürgősségi és diagnosztikai részleg nem arra épült, hogy ott naponta több százan álljanak sorba a laborvizsgálatokért. Nem beszélve arról, hogy az idős emberek pénztárcája bánja az átköltözést. Egy nyugdíjas asszony még ezen a héten is a rendelőintézethez ment taxival, s miután kifizette a számlát, szembesült a ténnyel: már nem ott működik a laboratórium, hanem a nem túl távol lévő diagnosztikai részlegben. Csakhogy az idős betegnek nehezére esik gyalogosan megtennie azt a pár száz métert is. Hívhatott aztán a rendelőintézeti portáról egy újabb kocsit, amely elvitte a Kurca másik partján lévő háztömbig. Az osztályvezető főorvos, dr. Nagy Éva azt mondja: a megyei közgyűlés intézkedési tervét hajtották végre, amikor a rendelőintézetből átköltöztek mostani helyükre. Ám igyekeztek úgy alakítani a körülményeket, hogy minél kisebb kellemetlenséget okozzanak a betegeknek. Elismeri viszont a főorvosnő: az idős és a nehezen mozgó pácienseknek talán könnyítene valamit a helyzetén, ha a helyi autóbuszjárat megállna a sürgősségi és diagnosztikai tömb előtt is. Az új helyen egyébként úgy kerülik el a zsúfoltságot, hogy a tágas emeleti előcsarnokban ülnek vagy állnak például a vérvételre beutaltak, s a belső váróterembe csak hárman-négyen mennek; azok, akik hamarosan sorra kerülnek. Dr. Nagy Éva hozzáteszi: a régi helyükön is nagy volt a forgalom a reggeli órákban, a sor vége a lépcsőfordulónál állt. Naponta egyébként úgy 200 beteg fordul meg az új helyen, de így volt ez korábban is. Ha a rendelőintézetből kérik a laboratóriumi vizsgálatot, a leletet ők átküldik a szakorvosnak, vagy a beteg kívánsága szerint akár postázzák is. Ilyen értelemben tehát nem szükséges kétszer felkeresni őket. A munkaszervezés szempontjából jónak nevezi a körülményeket dr. Nagy Éva. Az osztályon mintegy harmincan dolgoznak, s ami a lényeges: egy épületben. A sürgősségi tömb átadása előtt ugyanis a kórházban és a rendelőintézetben is volt laboratórium. Pár hete már mindkettő az új diagnosztikai részlegnél működik, így mostanra megszűnt a párhuzamosság. A főorvosnőék ezért nem kényszerülnek naponta többször is ingázni a két épület között. A laboratóriumi vizsgálatok 65 százalékát egyébként járó betegeken végzik, a fennmaradó hányadot pedig a kórházban fekvő páciensek veszik igénybe. A csongrádi Pálinkó Gabriella – túl a vérvételen – úgy véli: az új helyen gyorsan sorra került. Neki különben mindegy, hogy hol van a laboratórium, ő oda megy, ahová az orvosa küldi. A helybeli Ovos Dániel kulturáltnak mondja a helyszínt. Neki havonta kell jönnie bizonyos vizsgálatra, és a leletet a háziorvosa kéri. Szabó Pálnak nincs viszonyítása alapja, mert a rendelőintézeti laborban sosem járt. A tompaháti fiatalember előbb oda ment, mivel nem tudta, hogy elköltözött. Az a jó, hogy közel van a diagnosztikai tömb – nyugtázza a tompaháti beteg –, így még sétáltam is egy kicsit.