A fábiánsebestyéni Pusztatemplom maradványai még megmenthetők. Fotó: Schmidt Andrea

Széthordták a kulturális örökséget a traktorok a szentesi térségben. Pedig a temetkezési halmok – ha nem felszántják, hanem feltárják azokat – sok adalékkal szolgálnak a tudománynak a régi korok e tájon élt népeinek szokásairól. Mindenesetre megvan még a szegvári út mentén Sáphalom, ahol Rózsa Gábor szentesi mérnök-muzeológus kezdeményezésére pár éve még emléktáblát is avattak. Egy fotón pedig azt látni, amint a Névtelen nevű halmot éppen „feltárja", vagyis felszántja a traktor.

A szentesi Koszta József Múzeum egykori igazgatója, Visy Zsolt pécsi régészprofesszor, a műemlékek és lelőhelyek nemzetközi tanácsa nemzeti szakbizottságának elnöke azt magyarázta a fábiánsebestyéni önkormányzat vendéglátásával egybekötött konferenciájukon: a halmoknak az lenne jó, ha megmaradnának a kutatók számára. Kinek-kinek a maga területén azt kellene megakadályoznia, hogy ne rabolják ki a még megmaradt temetkezési helyeket. Az őskori halmokat ugyanis a mezőgazdasági gépek leradírozták a térképről. Pedig ezek a dombocskák nemcsak régészeti műemlékek, hanem azért is képviselnek kivételes értéket, mert – mint Visy Zsolt fogalmaz – kis szigetekként őrzik a természetes élővilágot. Ilyen például Fábiánsebestyénben a Pusztatemplom, ahol a professzor még a múlt század hetvenes éveiben vezetett ásatást. Ám nem sok mindent talált, mert a fábiáni mezőgazdasági nagyüzem gépei ott is szorgoskodtak. A régészeti feltárást pár évvel ezelőtt folytatta a szentesi múzeum mostani igazgatója, Szabó János József is, aki Sipos György építésszel azért küzd, hogy Isten házának falmaradványát megmentse az utódoknak. Az építész szerint nem csupán a templomromot kell helyreállítani, hanem az egész dombot. A Pusztatemplom falának konzerválása másfél millió forintból megoldható, ám ha rekonstruálnák az alaprajz szerint a műemlékhely nyomvonalát, az belekerülne úgy tizenötmillióba is.

Gyakornokként került 1974-ben Farkas Sándor a fábiánsebestyéni agrárüzembe, amelynek területébe mintegy beékelődik a védelemre váró templomrom. A Kinizsi 2000 Rt. vezérigazgatójaként és fideszes országgyűlési képviselőként most azt mondja: ő parasztcsaládból született, és a volt téesz halomrombolása miatt szégyelli magát. Honatyaként is felajánlja a segítségét a templomrom és környezete megmentése érdekében. Visy Zsolt professzor úgy fogalmaz: – A felelősség nem évül el. Az átalakult agrárüzem támogatására is számítunk.

A megyei múzeumi szervezet régész-igazgatója, Vörös Gabriella azt mondja: a szentesi térségben vannak az Alföld leggazdagabb, már feltárt halmos temetői. A még megmaradt temetkezési halmokat mint régészeti műemlékhelyeket a direktornő szerint „meg kell kutatni". Részint a kulturális örökség védelmében, részint pedig azért, mert a tudomány mindenképpen nyer vele.

Fehér holló A szentesi önkormányzat fehér hollónak számít a maga nemében, mert nem romboltatja, hanem menti a nemzeti örökséget. A város külterületén lévő Kajánújfaluban Türk Attila, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze vezetett ásatást egy magántulajdonú dombon. Ott került elő a ritkaságnak számító kettős sír, amelynek rekonstrukcióját meg is tekinthették a lokálpatrióták a szentesi múzeumban rendezett kiállításon. Ezen sorok írója azonban jól emlékszik arra, hogy az ásatás idején a halom lábától jóval távolabb is szerteszét hevertek az emberi csontok, amelyeket kiszántottak a földből a mezőgazdasági gépek. A szentesi önkormányzat pedig, hogy mentse a még menthetőt, megvásárolta a parcella tulajdonosától a temetkezési halmot. A régészeknek így már lesz idejük alaposan átkutatni az elődök sírhelyeit.