Összhang a parketten  A László Csaba és Szögi Szilvia a társastánc hazai bajnokai Ajánlja a cikket?         | 2003-10-02 | Blahó Gabriella László Csaba és Szögi Szilvia könnyed eleganciája mögött a mozgás öröme, rengeteg munka, könnyek és lelkesültség rejlik. A standard társastánc hazai bajnokai amatőr kategóriában itthon már mindent megnyertek, amit lehet. A listát vezető szentesi párnak Magyarországon riválisa nincsen, a fejlődés két úton bontakozik ki előttük: Szatmári Szilvia tánctanár értő bátorítása és külföldi barátaikkal való együttlét – a parketten. A táncban hibázni csak akkor lehet, ha a nő nem azt valósítja meg, amit a férfi gondol. Fotó: Tésik Attila László Csaba első órái valamelyikén választott párt magának. Németh Anikóval minden mozdulat közös repülés, együtt vett lélegzet volt. Aki látta őket táncolni, azt mondta róluk, ők az álompár, s ez a kijelentés nem lehetett alaptalan: a közös szenvedélyből szerelem lett. Csaba és Anikó együtt jutottak a csúcsra – s akkor történt meg az, amit senki nem várt: az ifjú hölgy egészsége megingott. Nem táncolhatott tovább. Csabához fűződő érzelmei a lemondás fájdalmában arra vitték, hogy azt mondja kedvesének, folytatnia kell. A fiatalember pályfutásában adódott egy egészen rövid ideig tartó szünet, melyben kereste az utat. Anikó nélkül minden más, de talán mégis lehetséges. Hogy ez az időszak viszonylag rövid volt, Szatmári Szilviának, a tanárnőnek köszönhető. A hazai amatőr bajnokságokon számtalan páros akar bizonyítani, számtalan nagyszerű társsal versenyeznek a fiúk, a választás mégis arra a lányra esett, aki nem volt az elsők között. A szegedi Szögi Szilvia pályájának kezdetén fényesen indult, majd szó szerint visszaesett. Szögi Szilviára emlékeztek az értők, de nem jegyezték őt. A tanárnő azonban azt mondta, az egyetlen lány, akivel Csaba folytathatja, aki hozzá illik, aki követi őt a parketten. Mert a tanárnő bizonyos benne, hogy a szigorú értékelők előtt hibázni lényegében csak akkor lehet, ha a nő nem azt valósítja meg, amit a férfi gondol. Ehhez pedig összhang szükséges, valódi együttlét abban a szabályozott mozgásban, melyben a táncosok egyénisége a kötött keretek miatt mégis oly szembetűnő. Csaba nagyon higgadt. A tanárnő minden versenyen agyonizgulja magát. Szilvia palástol, s csak a párjára figyel. Mindketten azt mondják, jó, baráti kapcsolat van közöttük. Bátorításra szüksége van a párnak, a legutóbbi magyar bajnokságon, a szentesi sportcsarnokban nem csak tanárnőjüktől kapták ezt meg. Népszerűségük itthon óriási, s köszönhetik ezt annak is, hogy közvetlenek a rajongókkal, akik egyre többen iratkoznak be a Szilver TSE-be: a városban egyre többen akarnak táncolni. Mert a határtalanul vidám rock and roll, a vérpezsdítő szamba és a tüzes tangó akkor az igazi, ha nemcsak nézni lehet, hanem tenni is. A táncban való feloldódás nemzetközi, a táncosok mozdulatokból is értik egymást, s mert Csaba kiválóan beszél angolul, tanulnak külföldi barátaiktól, főként olasz pároktól. Magyarországon az amatőr versenynek van igazán tétje, hiszen egyetlen profi táncosa van a hazai pályának, mindenki más a László–Szögi páros elsőségét akarná megdönteni. A dobogós helyeket pedig rendre a Szilver viszi el, mintha a sors minden erejét ide, a dél-alföldi kisvárosba küldte volna. A tanárnő azt mondta, az is véletlen, hogy ő ezt választotta: megkerülhetetlen lett számára a tánc, melyben átadni a belső tartalmakat a legszebb, amit elképzelhet. László Csaba tehát Szögi Szilviával táncol. A párnak Szatmári Szilvia ad értő bátorítást, tanácsot. A magyar bajnoki cím világbajnoki megmérettetésen való szereplésre jogosít: novemberben Bécsben kell bizonyítani. Az eredményirdetés után viszont akkor is a fiútól kapja az első SMS-t Anikó.