Jani a város szamara lett  Negyvenezret adott a jószágért az Állatvédő Egyesület Ajánlja a cikket?         | 2003-09-24 | Blahó Gabriella Tavasszal százan látták: elájult egy szamár a szentesi főutcán. A város lakóit azóta foglalkoztatta a szamár sorsa. Az állatvédők cselekedtek is: adományokból megvásárolták a csacsit, és Frei Henrik tanyájára szállították. A szentesiek által összegyűjtött adományokból vette meg az állatot azegyesület. Fotó: Tésik Attila A szentesi belvárosban lakók gyakran látták, amint egy nevenincs beteg állattal embertelenül bánik gazdája a főutcán. A sok verés nyomot hagyott az állat testén. Ravasz János, a szamár gazdája nem gondozta a jószág patáját sem, így kificamodott „bokával" húzta a szeméttel megrakott kocsit. Tavasszal az úgynevezett pünkösdi betegségben szenvedő szamár el is ájult a főutcán a könyvtár közelében, akkor a tűzoltók szállították vissza a Jókai utcai istállóba. Innen viszont most végleg elkerült. A Herman Ottó Állatvédő Egyesület és az önkormányzat együttműködése, mely az állat megmentését célozta volna, jogi úton nem járt eredménnyel: az erre vonatkozó határozatokat a „gazda" nem is akarta átvenni. Ravasz János kenyérkeresetének legfőbb forrása volt a csacsi: a környékbeli tanyák és a MÉH-telepek között fuvarozta vele az összegyűjtött vasat, használhatónak vélt limlomot. A szentesiek szerint embertelenül bánt a szamárral. Az állatvédők úgy érezték, cselekedniük kell. A csacsi tulajdonosa meg üzleti lehetőséget látott a kérdés megoldásában, nyolcvanezer forintra tartott volna igényt, végül beérte negyvenezerrel. Ezt az összeget az egyesület azokból az adományokból tudta előteremteni, melyeket a szentesi polgárok az áruházak pénztáránál elhelyezett kis perselyekbe tettek. A szamár tehát az adományozóknak köszönhetően menekült meg – közölte Széchenyiné Csergő Judit, az egyesület elnöke. A civil szervezet kutyamenhelyet tart fenn Szentesen, ahol az állatok addig tartózkodnak, amíg új gazdára nem találnak. Egy másik menhelyet működtet Frei Henrik József a Kurca partján, ahol a kutyák életük végéig élnek. A két menhelyfenntartó a szamár ügyében összefogott: az egyesület által megvásárolt állatot Frei Henrik ápolja. A kegyetlen bánásmód következtében több helyen nyílt seb mutatkozik a szamár testén, melyet most Federollal kezel Frei Henrik. Az állat lábán egészen csüdig látszik a trágya nyoma: korábbi lakhelyén nemigen takarítottak alatta. A tizenhárom esztendős Jani szamár orrán drót vágta sérülések láthatók, de fülgyulladásban is szenved. Két hátsó lábán hosszú ideje nem vágta le senki a patáját, ezért a bokája kificamodott. A felsőpárti Jókai utcából lábán próbálta meg őt elhozni a Kurca-partra Frei Henrik. A szamár előbb megtorpant, reszketett. Akkor volt hajlandó csak elindulni, amikor vezetője az oldalához tartotta a karját, mintha az kocsirúd volna. A Rákóczi utcán jött rá a szamár, hogy szabad: hihetetlen vágtába kezdett. A liget közelében találkozott Korcsik János kancáival, akkor meg arra jött rá, hogy soha életében nem volt még dolga nőnemű négylábúval. A Kurca-parti tanyára érkezőt a szamár hatalmas „iá"-val köszönti, ami egyelőre félreérthető. Gondozója úgy látja, gazdája vad természete hatott rá, ezért a csacsi fél. Mióta a lelkével is törődnek, azóta sokkal nyugodtabb a szamár, amely – emlékezve egy régi gyermekmesére – a Jani nevet kapta ápolójától. Úgy tudjuk, a fuvaros ember a Jani csacsiért kapott pénzből újabb szamarat vásárolt.