Meggyalázott feszület
 Ismét vandálok pusztítottak Szentesen, az emlékmű helyén

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2003-09-23 | Balázsi Irén

Kettétörték, fejjel lefelé a földbe szúrták, „sátán" felirattal is megbecstelenítették ismeretlen elkövetők azt a fakeresztet, amelyet az erőszak áldozatainak emlékére tervezett kápolna helyén állítottak fel Szentesen.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Sátánista cselekedet lenne, vagy gyerekcsíny? Fotó: Vidovics Ferenc
– A mindenkori erőszak ellenében soha nem lehet elegendő magasságú intő jelet állítani – fogalmazott Sipos György építész Csete György Szentesre tervezett emléktornyát véleményezve. A Somogyi Béla és a Daru utca találkozásánál lévő térre Imre Károlynak, a Lakos József Baráti Társaság ügyvivőjének kérésére készítette el a Kurca-parti településen született Kossuth-díjas építész az ökumenikus kápolna rajzát az erőszak áldozatainak emlékére. Szeptember elején, a meggyilkolt Lakos József rendőrkapitány születésének évfordulóján egy fakeresztet raktak le a térre.

Ezt a feszületet gyalázták meg a megszentelése után pár nappal politikai indíttatásúnak tűnő, nyomdafestéket nem tűrő szöveggel.

Mostanra újabb fordulatot vett az ügy. Tegnap délután a földön találtuk a kettétört keresztet a táblával, amelyre Imre Károlyék azt írták: azon a helyen épül majd fel a kápolna. Amikor megfordítom a táblácskát, azt a vörösbarnás színű, nagybetűkkel mázolt szót olvasom: „sátán". A meggyalázott feszület alatt még ott a száraz virág, nemzetiszín szalaggal átkötve.

A Zsoldos szakközépiskola diákja, Berezvai Gabriella a közelben lakik, ám a hétfői órakezdésre menet nem vette észre, hogy nincs a helyén a kereszt. Az ismeretlen tettesek cselekedetét elítéli, már csak azért is, mert tiszteletben tartja az emléktorony megálmodóinak elhatározását. Barátnője, Vígh Szilvia úgy véli, hogy fiatalok törhették szét a feszületet, mert így akartak feltűnni. A lányok szerint épeszű felnőtt ilyet nem tesz.

A térrel szemközti házban lakó Nagy István a „primitívségnek a csúcsa" kitétellel illeti a történteket. Ő örül annak, hogy kápolnát akarnak oda építeni, mert akkor az addig elhanyagolt terecskét is rendbe hoznák. Egyébiránt az tervezte, hogy a saját költségén parkosítja a területet. A fiával, Csabával együtt most azt fontolgatja: az éjszakai órákban figyelik majd, kik randalíroznak a leendő kápolna helyén.

A szocialista párti önkormányzati képviselő, Oltyán Lajos „bunkóságnak" tart minden erőszakos cselekedetet, ami a feszülettel történt. Hozzáteszi: nem emberhez méltó az ilyen magatartás. A tervezett emléktoronnyal kapcsolatban azt magyarázza, hogy a Horthy-korszak rendőrkapitánya, Lakos József ellentmondásos személyiség. A háborús időkben olyan feladatokat is végre kellett hajtania, ami sok embernek nem tetszett. Oltyán szerint a kapitány halálával nem oldódott fel az ellentmondás. Ennek ellenére a rendőrség bejáratánál elhelyezett tábla és tér is őrzi a meggyilkolt kapitány nevét. A képviselő azt is említi: a városban van már emlékmű a mártírok tiszteletére.

A Fidesz-MPSZ önkormányzati frakciójának vezetője, Halmai László szerint mi sem bizonyítja jobban az erőszak elleni fellépés időszerűségét, mint az, hogy éppen annak a kápolnának a jelképét gyalázták meg, amely az erőszak áldozatainak emlékére épülne.

A képviselő úgy véli, hogy sérült személyiségű fiatalok lehettek az elkövetők, akikhez csak türelemmel, szeretettel szabad közeledni. Halmai szerint politikai indíttatása azért sincs a feszület széttörésének, mert mind a jobb-, mind a baloldalnak vannak áldozatai.

Imre Károly azt mondja, hogy nem kíván bejelentést tenni a rendőrségre, és újabb keresztet sem helyez a Somogyi Béla és Daru utca találkozásánál lévő közterületre. Úgy fogalmaz: „A Lakos-gyilkosság óta nem változott ebben a városban semmi." Szerinte is fiatalok verhették szét a kegytárgyat, ám ők bizonyára nem egyházi iskolák diákjai. Imre Károly utólag belátja: építési engedély hiányában nem kellett volna lerakni a keresztet, amely kiváltotta a vandalizmust. A történtek azonban nem vették el az ügyvivő kedvét, mint mondja: – Amíg élek, harcolok, hogy ott emléktorony legyen...