Színpadra születtek a romák  Ki mit tudott Szentesen? Ajánlja a cikket?         | 2003-09-22 | Balázsi Irén Órákon át szólt a muzsika a szentesi Móricz Zsigmond Művelődési Házban szombaton, amikor is a megye cigány folklóregyüttesei és szólistái mutatták meg a zsűrinek és a lelkes közönségnek, hogy mit tudnak felmutatni eleik kultúrájából. Visszatapsolták a magyarcsanádi gyerekeket. Fotó: Tésik Attila A cigány kulturális seregszemle háziasszonya, a független helyhatósági képviselő, Ollai Istvánné az alkalomhoz illően bő, tarka szoknyát öltött, és tréfálkozva megjegyezte: hátha őt is értékeli majd a zsűri, amelynek elnöke Szűcs Lajos szentesi alpolgármester volt. A maratoni műsor végén pedig annyit közölt önkritikusan a konferanszié, hogy sajnos ő nem ezekre a deszkákra született. A megye 14 településéről érkezett több mint hetven versenyzőnek viszont a „vérében" van a szereplés. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház színpadán szombaton a roma kulturális csoportok előadásában felhangzottak magyar, sőt szentesi népdalok, aztán görög, spanyol meg bécsi melódiák, ám a legnagyobb sikert kétségtelenül az elődöktől megőrzött dallamok és táncok aratták. Faur Zoltán, a házigazda kisebbségi önkormányzat elnöke említette is, hogy nekik kötelességük az eleiktől örökölt kultúrkincs megőrzése, a hagyományok ápolása. Szűcs Lajos – aki alpolgármesterré választása előtt a Gróf Széchenyi István Általános Iskola igazgatója volt – megemlítette: intézményükben mindig is fontosnak tartották a romák gazdag kultúrájának megismertetését a diákokkal. Mindenesetre senkinek sem kellett szégyenkeznie a szereplők közül, hiszen az eleve méltó az elismerésre, ha közönség előtt egyáltalán a színpadra mer lépni. Ők mindahányan mertek. Hogy közben a technika „ördöge" olykor-olykor bekavart és kicsit összegubancolódott a forgatókönyv? Ezek feledhetők, s egyáltalán nem csökkentik a megyei rendezvényt szervező kisebbségi önkormányzat érdemeit. Hiszen a közönség, bizonyára e sorok írójával együtt, csak a színvonalas produkciókra, a szavakkal kifejezhetetlen hangulatra emlékezik. Arra például, hogy visszatapsolták a magyarcsanádi gyerekeket meg a baksi hagyományőrzők és más csoportok fantasztikus műsorát, „hogy vót" bekiáltások kíséretében. Nem beszélve a közönség kedvencéről, a tizenhárom éves szegedi Lakatos Krisztiánról, akikre a sztárénekesek is irigykedhetnek. Ennek a kissrácnak a nevét mindenestre már most jó lesz megjegyezni.