Ebek, harmincheten  Frei Henrik kutyamenhelyet hozott létre a Kurca partján Ajánlja a cikket?         | 2003-09-09 | Blahó Gabriella A szentesi Frei Henrik József szerint már réges régen módosítani kellett volna a büntető törvénykönyvet az állatkínzásról. A kezdeményezést üdvözli, de a maga részéről is megteszi a tőle telhetőt: Kurca parti portáján, az egykori téesztelephelyen tizenhat esztendeje ápolja a kutyákat. Az állatok itt addig élhetnek, amíg meg nem halnak. Fotó: Tésik Attila A menhely az állatok állapotát és a velük való bánásmód minőségét illetően valóban ápolási otthon: több kutya fizikailag sérülten, vagy rossz idegrendszerrel kerül ide. Frei Henriket a városból többen felkeresik, ha kivert állatot látnak az utcán kóborolni, de előfordult már az is, hogy a sintértelepről maga hozott el kutyát. Az ebek egy része – mint mondja – nem nagyon bírja a közelséget, hiszen egymás ellen uszították őket. Frei úgy véli, a kutya lelke megérdemli ugyanazt a bánásmódot, mint az emberé, hiszen érzelmei az állatnak is vannak. Szerinte mindig az emberen múlik, hogy milyen viszony alakul ki a kutya és közötte: az elvileg magasabb rendű élőlény képes a jó kapcsolat érdekében többet tenni. A megunt, kidobott állatok között van olyan, amelyiktől alkoholista gazdája azért vált meg, mert jószága félreérthetetlenül adta tudtára: helyteleníti az ilyen viselkedést, és nem is akarta beengedni a házba. A kutya lett volna méltóbb gazda, így az utcára került – fogalmazott Frei Henrik. A Kurca-parti volt téeszépületekben otthont talált egy másik állat is, akit korábbi szállásadója hiába próbált volna bármire is bírni, a kutya nem reagált. Ezért aztán körülbelül fél éven át verte az állatot: nem vette észre, hogy szegény pára süket. A hasonló sorsú kutyáknak otthont és táplálékot adó férfi szerint több odafigyelésre, és a kutyához való bánásmódra volna szüksége: a szónak nem negatív értelmében. Úgy tapasztalta, hogy az állatok nem annak fejében fogadják el és szeretik őt, mennyi táplálékot kapnak. Korábban a maga költségére vásárolta az ennivaló jelentős részét, míg ma már a helyi állatvédő egyesület segítségével jelentősebb mennyiségű moslékra tehetett szert, melyet a katonai étkezdéből szállítanak a menhelyre. Szerinte a valódi segítségnyújtás ott kezdődik, ahol a kötelező teendő véget ér. Frei Henrik József minden kutyával mindennap foglalkozik egy keveset, ezért aztán nagyon kevés ideje jut arra, hogy a képzettségének megfelelő iparos munkákat elvállalja. Ezért a kutyák barátja igen szerényen él.