Amerikából nem jöttek  Huszonöt éves a drámai tagozat Szentesen Ajánlja a cikket?         | 2003-06-30 | Blahó Gabriella A szentesi gimnázium drámai tagozata indulásának huszonötödik évfordulóját ünnepelte a hétvégén. A három napon át tartó rendezvényekre meghívott szereplők csak Amerikából nem jöttek haza. Fotó: Tésik Attila A szombat esti gálaműsor egyik legnagyobb attrakciója Alföldi Róbert szereplése lett volna, ő azonban nem tudott eljönni: Philadelphiában rendez – közölte Keserű Imre, a színész volt osztályfőnöke. A huszonöt éves évfordulón tartotta meg több évfolyam az osztálytalálkozóját, s állt színpadra mindenki, akinek ehhez kedve volt. Szerepelni ma sem kötelező a gimiben, de aki akar, megkap minden drámatanári támogatást. A sikeres nevelés legfényesebb bizonyítékaként a híressé vált volt drámaisok gálaműsort adtak az ifjúsági ház előtti gödörben szombaton este. Nincs Magyarországon olyan kőszínház, melynek ne volna legalább egy olyan tagja, aki a szentesi drámain végzett. A fővárosi színpadokon kritikusok által is méltányolt alakításokkal szereplő dések a hét végére elhozták a leginkább hozzájuk illő szerepeiket, s mindennél jobban izgultak: hiszen ismét itthon kellett bizonyítani. Közel hatszázan érettségiztek eddig a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatán, közülük sokakat ismerünk, mert láthatjuk őket nagyjátékfilmekben, mert lemezt adtak ki, s közülük sokakat alig ismernek, mert több filmet nem forgalmaznak a dél-alföldi mozikban, s mert a dél-alföldiek kevesebbet látogatják a budapesti színházakat. Ezért a drámais találkozón lehet megtudni, hogy Barát Attila a Madáchban Tolsztoj Anna Kareninájában Levint alakítja, hogy Schmidt Antal operatőr és Lengyel Andor rendező Kistestvér címmel mutatta be alkotását a filmfesztiválon, hogy Balázs Zoltán és Varga Gabriella, akik nem voltak osztálytársak, a Bárka Színházban ősszel Rómeó és Júlia szerepében együtt játszanak, hogy Szávai Viktóriát a Radnóti Színházban az év színésznőjének választották, és hogy Török Mónika Hollywoodban fővilágosít Antonio Banderasnak. Amerikából nem jöttek haza a dések a tagozat huszonötödik évfordulóját ünnepelni, viszont itt voltak a többiek, akik szereplésükkel bizonyították: a tartalom, az elismertség és a színvonal nem egymást kioltó fogalmak. A gála műsorszámait olyan stílusban konferálta Piti Attila, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy a konferálás ugyanúgy művészet, mint egy nagymonológ, csak rövidebb. Zsédenyi Adriennel és Szekeres Adriennel – mindketten a könnyű műfajban hallatják csodálatos hangjukat – énekelt együtt Náray Erika, aki ma is egész lényét adja a dalba és senki nem érti, miért nincs még szólólemeze. Kárász Zénó Ady Endrétől mondott verset, melyből egyébként is gyakran idézi azt a sort, mely így szól: „Nagyon szép kis társaság volt, egyik léhább, mint a másik..." Fesztbaum Bélát, a Vígszínház társulatának tagját a Csinibaba című fesztiváldíjas filmben láthattuk, amint úttörőnek öltözve ejtőernyővel száll alá, s hódít női szívet. A nagyon karakteres fiatal tehetség szinte mindenhez ért, táncol énekel, zenél és persze prózai színész. Hevesi Tamás elhozta legújabb dalait, Bácskai János székely balladákat mondott, s aratott sikert, Gáspár Sándor izgult a legjobban – saját bevallása szerint. A neves színművész itt Bácskai Mihályné Erzsike nénire való tekintettel Csokonait szavalt, a gála fináléjában pedig mindannyian Majtényi András zongorakísérete mellett énekeltek. A huszonöt éves évfordulón Szirbik Imre polgármester Szentes egyik értékes, jellemző vonásának nevezte a drámai tagozatot, amely méltán vitte messzire a város hírét. A huszonöt esztendőből tizenkettőt töltött el aktívan a diákokkal Bácskai Mihály, azaz Miska bácsi, a nevelés oroszlánrésze Perjésné Dózsa Erzsébet, Keserű Imre és Majtényi András nevéhez fűződik. Az ő tanítványuk volt Matos Ibolya, aki mára kollégájuk lett, s érettségizett idén az első osztálya, amelyben a tanulmányi átlag 4,45, hat diák kitűnő. Ez azért fontos, mert a déseket korábban cáfolhatatlan tényekre alapozott kritika érte: a reáltárgyakból nem álltak valami jól. A szentesi gimnáziumban, csakúgy, mint a többiben – a játék mellett – tanulni kell.