A szakértő kalapja  Bakos András jegyzete Ajánlja a cikket?         | 2003-05-24 | "Miután a jobboldal többsége által is támogatott, öszvérjavaslatot elfogadták – nem zárják be azonnal a csongrádi belosztályt, csak megvizsgálják, mit kellene vele csinálni – elterjedt a hír: lehet, a szakértő cég vezetője tényleg a kalapja után nyúl." Pimaszság. Ezt mondta, elég hangosan az egyik képviselő a megyei közgyűlés rendkívüli ülésén, amikor Kató Gábor, a CitiFund Kft. igazgatója az eladósodott szentesi kórház megmentésére kidolgozott tervüket védte. A szentesi válsághelyzet megoldására ezt a kft.-t kérte föl a megyei közgyűlés, a cég a vizsgálat után most írta le, mit kellene tenni annak érdekében, hogy az eladósodás folyamata megálljon. A CitiFund vezetője a javaslat maratoni vitája után arra kérte – egyébként tényleg kioktató hangnemben – a képviselőket, hogy vagy egészben, változtatások nélkül szavazzák meg a CitiFund javaslatát, vagy teljes egészében vessék el azt és akkor ők veszik a kalapjukat. Ha a képviselők úgy döntenek, nem akarják bezárni a csongrádi belgyógyászati osztályt, vagy nem akarják a létszámleépítést, ám legyen, de akkor ezért a megyei közgyűlés vállalja a szakmai felelősséget: ők, a szakértők egy ilyen megoldáshoz nem adják a nevüket. Miután a jobboldal többsége által is támogatott, öszvérjavaslatot elfogadták – nem zárják be azonnal a csongrádi belosztályt, csak megvizsgálják, mit kellene vele csinálni – elterjedt a hír: lehet, a szakértő cég vezetője tényleg a kalapja után nyúl. Az ellenzék a szentesi kórház ügyében korábban áthárította a várhatóan véráldozatokkal járó döntés felelősségét az MSZP–SZDSZ-es többségre, mondván, az eladósodás az előző ciklusban, de a most is regnáló vezetés alatt kezdődött: miért nem akkor tetszettek válságot kezelni, amikor még kisebb volt. Alakulhatott volna úgy is, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői kiállnak a csongrádi bezárás mellett, a jobboldaliak pedig majd karakánul ellene szavaznak. Ám a szocialista és liberális képviselőknek sem tetszett a rájuk kényszerített szerep – fáleg a csongrádiaknak és a szentesieknek –, és a jobboldal is megosztott volt. És mindkét oldalon ülnek olyan emberek, akik tehetséggel keresik a megegyezést. Így született meg a kompromisszum, a bezárással kapcsolatos döntés elhalasztása. Jellemző pillanat volt ez, jó néhányszor láttunk már hasonlót az elmúlt évtizedben: a piaci szféra embere idegenkedve, ingerülten figyeli, ahogyan kimerült, izzadt politikusok örülnek egy kompromisszumnak, amiről már megszületésekor sejteni lehet, csak elodázza a döntést. Bár igaza van Kató Gábornak, azért jó lenne, ha mégis maradna, hozzászokna a szerepéhez, meg ahhoz, hogy a politikai felelősségnek is súlya van. Mert ha elmegy, ezt az egész tortúrát újra kell kezdeni és az megint nagyon sokba kerülne. Hiszen nem csak a munkahelyekről van szó. Továbbá: Bombák az utakon Bőrkabátban Mérce A szokás hatalma Podmaniczky Szilárd: Anyák napalmja