Irányítószám: 6625, körzethívószám: 63
A 2500 lakosú, Szentestõl keletre, 16 kilométerre fekvõ község elsõ lakói minden bizonnyal az 1280-as hódtavi csata után letelepített kunok voltak. Nevét XIII. században épült, Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére szentelt templomáról kapta. A XV. század második felében már népessé vált falu a Hunyadi-, majd az enyingi Török-család birtoka. Az 1552-es török támadás érzékenyen érintette, s az 1596-os török-tatár pusztítást már nem is élte túl. Még 1852-ben is pusztaként szerepel, ettõl kezdve települ be kizárólag magyarokkal.
A község központja a Szabadság tér, itt találjuk a polgármesteri hivatalt (1.sz.), a többi közintézmény nagy részét és szép szobrokat, emlékmûveket.
Az orvosi rendelõ elõtti nõalak Tóth Valéria alkotása, a mackókat Samu Katalin faragta kõbe, a II. világháborús emlékmû alkotója Návay Sándor.
A község Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt temploma (Honvéd utca) 1932-ben épült.
Becses népi mûemlék a falutól három kilométerre lévõ Cserna-féle szélmalom, melyet a gádorosi úton közelíthetünk meg.
A községtõl nyugatra, négy kilométerre, a Kórógy-ér közelében, kis dombon áll a hajdani falu Puszta-templomának romja.
A szentesi úttól mintegy 500 méterre, északra található, legkönnyebben a sertéstelepen keresztül - engedéllyel - közelíthetõ meg. (A trágyaszikkasztó tavakat ritka madarak vették birtokukba: gólyatöcsök, gulipánok fészkelnek a táplálékban bõvelkedõ, háborítatlan vizeken.) A téglából épült, kb. két méter magas rom az egykori templom délnyugati támpilléres sarokfala.
Május eleji rendezvénye a községnek a lovasnapok, májusfaállítással, versenyekkel.