Klarinét

1.2.2:A klarinét (klárnét) A klarinét (nádsíp) a 17. században volt közkedvelt hangszer Németországban. Magyarországon a parasztság körében fõleg a 19. században vált közismertté. A feljegyzések szerint fõleg a pásztorok kedvelték. Népdalokat, táncdallamokat játszottak a nádsípokon és bõrdudákon. A klarinét nádsípja tulajdonképpen egyszerû nyelvsíp, melyet libatollból, bodzafából vagy nádból készítettek. Hangolása különféle lehet. A népzenében általában A, B, és Esz hangolású hangszereket alkalmaznak. Gyakran hallhatjuk tekerõlant mellett azért, hogy erõsítse a tekerõ prímhúrjának a hangját. Szentes leghíresebb klarinétosai Halász Szabó Lajos (1886-1964) hivatásos népzenész. A klarinét, a tárogató, a nagybõgõ a rézfúvós hangszerek egyaránt kedvelt hangszerei voltak. Halász Szabó Mihály (1910-?) kubikosként dolgozott. Játszott klarinéton, tárogatón, furulyán, fuvolán, citerán és mandolinon. Kanfi Horváth István (1900-1975) szegényparaszti családból származott. Virágos Sándor tekerõssel muzsikáltak együtt.