Utcarészlet: Törs Kálmán u. 1979 (Lebontották) (10. kép)


A régi városközpont a Törs Kálmán utcával 1962 (11. kép)


Kiséri ház kereszttel. 1981. (Lebontották.) (12. kép)


Felsõpárti ház tulipánformájú oromdísszel (Felvétel, 1981.) (13. kép)


Szobabelsõ részlete (Szentesi tanya Ópusztaszeren) (V. L.) (14. kép)


Festett láda V. L. 1999. (15. kép)


Karcolt láda V. L. 1999. (16. kép)


Karosszék 1980-as években (17. kép)


A széktámla hátsó felének felirata: "Készült az 1887 B. Szabó József" (18. kép)


Konyhabelsõ (Szentesi tanya Ópusztaszeren) (V. L.) (19. kép)


Kamrarészlet (Szentesi tanya Ópusztaszeren) (V. L.) (20. kép)

1.3.1:A ház

Szentesen sok ház, utcarészlet megõrizte a 19. század hangulatát, stílusát. Az utcára véggel épült nádtetõs házak kovácsoltvas oromdíszei gazdáik vallását is hirdették. A felsõpárti reformátusok fõleg tulipán formájú kovácsoltvasat helyeztek az oromzatra, az Alsópárton és a Kisérben a katolikus vallásúak pedig keresztet (9., 10., 11., 12. kép).

A házakban általában két szoba volt. A tisztaszobában volt a magasra vetett ágy, hímzéssel díszített párnavégekkel, és itt állt a kék alapon színes virágokkal díszített festett láda is. A ládában tartották a család értékeit és ünneplõruháit. (A láda kulcsát általában a család legidõsebb nõ tagja õrizte.) A 20. században, a legszegényebb helyen is, a ládát felváltotta a sublót (fiókos szekrény). A szoba, vagy ahogy mondták, a ház egyik belsõ sarkában volt a pad vagy kanapé, elõtte az asztal, a székek pedig a fal mellé helyezett ágyak elõtt álltak.

A tisztaszobát csak ünnepi alkalmakkor használták: keresztelõkor, lakodalomkor, és ha haláleset volt a családban (halottsiratás, halotti tor). Általában a kisebb szoba volt a tisztaszoba, a nagyszobában élt a család. Ezt fûtötték, a tisztaszobában legtöbb helyen kemence sem volt (13., 14., 15., 16. kép).

Az élet a konyhában folyt, napközben itt tartózkodott a család. A konyhák nem voltak díszesek: a használati tárgyakat a falakra akasztották, és a polcokon tartották. Az edények nagy része cserép volt, a bögrétõl a hatalmas kalácsdagasztó tálig.

Õseink házaikat tavasszal kívül-belül fehérre meszelték, a fal tövét kívül venyigefeketével (elégetett, porrá tört szõlõvenyige) vagy fekete falfestékkel húzták el (befestették). A nagytakarítás a húsvét elõtti nagyhéten történt. A ház környékét, udvart, utcát is rendben tartották. Nagyszombaton este, a feltámadás elõtt megtörtént a rituális ház körüli söprögetés is, és közben mondták:

"Kígyók, békák távozzatok,
Házunk körül ne járjatok."

Általában a család valamelyik fiatalabb tagjára bízták az egész heti ünnepi készülõdést bezáró munkát.

Szemelvény: Az eklésia tagjainak házairól, házi eszközeirõl

"A házak ezen idõszakaszban vályogból rakódtak, tetejük náddal, vagy gyékénnyel volt felverve csinosan; zsindely kevés volt, cseréppel pedig az 1820. esztendõ elõtt csak Erdélyi Mihályé. Szalmával fedett egy sem volt. - Szélessége a háznak 2,5 vagy 3 öl, hosszúsága a nagyobb szobának 3 - 4 öl, magassága 8 - 9 lábnyi. (1 láb = kb. 30 cm; 1 öl = 6 láb - a szerk.) () Ajtaja alacsony, ritkán magasabb 5 lábnál, lehajolva lehetett bemenni. A kémények fából voltak, sárral megtapasztva. Az udvarok vályoggal, vagy deszkával voltak bekerítve, s a házak az udvar közepire távol az utcától voltak építve, az istállók és sertésólak voltak az utcára háttal építve, melyekbõl a trágyát az utcára hányták; - Majd mindenik ház elõtt volt egy kis színecske építve két faoszlopra, náddal vagy késõbb zsindellyel befedve; a tehetõsebb gazdáknak a háza végéhez volt toldva egy kis szobácska. Ilyenek voltak a házak a múlt század végén és a mostaninak elején. De már az 1810. esztendõtõl fogva épült házak csinosabbak és jobb módúak voltak, aminek elõmozdítói voltak akkortájban ide került Német Ferenc és egy makrancos tót kõmíves, Simon nevezetû. Már ezek a házakat az utcára építették, tisztességes nagyságú, nyitható ablakokra, egy öl magasságú ajtókra. A házak alá pincét raktak, a kéményeket s kapufeleket kõbõl rakták. Ekkor kezdettek már házi kerteket készíttetni rostélyos kerítésre, melyekben nemcsak virágokat, hanem konyhai szükséges plántákat is neveltek.

Házi eszközeik voltak a közönségesebb sorsúaknak: 2 - 3 ágy, egy láda, egy asztal, a ház végin és elején levõ ablakok közt levõ sarokban, körül a fal felõl padok voltak, oly magasak, hogy azokról a rajtuk ülõknek lába nem érhette a földet. - Voltak két-három fenyõfa karszékek is. Ezen kívül az ágyak elõtt hosszú karosszék, melyre fel volt írva a neve, kié és mikor készült, ilyenformán: Füsüs János uramé anno 1763-ik esztendõben. Ezen kívül voltak ráfestve embernemlátta kék, zöld virágok, veres és sárga levelekkel és sokféle színû madarakkal. Volt ezen kívül a falra felakasztva vagy néhol a falba bevágva egy kis tékácska, melyet be lehetett zárni; ebben tartották könyveiket, palackjaikat, poharaikat, fésûjüket, acéljaikat, borotváikat, portio-libellusaikat és más eféléket. Függött a falon a gerenda alatt egy kis tükröcske, rendszerint abban a tokban, melyben a zsidótól megvevõdött; ez alatt függött a kefe, csörögemetélõ, olló és kalendárium. - A tehetõsebb gazdák házában voltak az asztal mellett lévõ padok felett fogasok, erre voltak felül rakva régi jóféle cintányérok és cserép-tányérok, a rajta levõ szegekre pedig kancsók voltak aggatva, de már ezek 1805 táján a módiból kimentek. Az ágyak felett a tehetõsebbeknél fedelek voltak, melyeknek 4 oszlopa a nyoszolya 4 lábának felsõ végéhez volt belefúrva; erre raktak az asszonyok vásznakat, gombolyagokat, orsókat, motollát, régi valamiket, meg a nagy bibliát. Az ágyak lábai magasak voltak, székrõl kellett rájuk felmászni. Ez alatt tartották a csizmát, papucsot, kupajkát, a kotlók is itt fészkeltek, - és erre célzott T. Péceli József a kotlót összenyomó szegény házaspárokról mondott szép meséjében.

A kemencék leginkább ún. boglya-kemencék voltak, széles patkával, tágas kuckóval. A kuckóban voltak az ecetes kannák, és akinek volt kõsója; a patka volt a közönséges ülõhely, kivált télen; ezen ûlve fonogatták a lányok, asszonyok, mécsvilágnál, melybe zsír vagy repceolaj volt töltve, és amely mécs a gerendáról lefüggõ tartón állott. A patkán háltak a kisebb cselédek.

A ház ékességei voltak a falra jó magasan felraggatott egynéhány ákombák képek, melyek Tündér Ilonát, Ádám - Évát, fiastyúkot, kakast, lovas katonát, Árgirust kis kutyájával stb. akarták kiábrázolni, amelyeket holmi sáfránt, borsot, bicskát, kovát áruló tótoktól, vagy pedig orvosságot, szagos olajat, édesgyökeret, medve-cukrot áruló háti-patikusoktól 1-2 kr.-on szerzettek, annak utána ezeket sárga gyopárral, vasvirággal, karsai rózsával, bársonkával felbokrétázták. A gerendákra birsalmát, ujjas tököt szoktak rakni, ezen kívül bors-füvet és bazsalikomot, melybõl, mikor a házban valami kedvetlen szag volt, egy csomót tenyerük közt szétdörzsöltek és így a házat jószagúvá tették.

A házi eszközöket rendszerint Húsvét elõtt való héten kivitték szellõzni; megtisztogatták; a házat kimeszelték, a földjét sárgafölddel, a faltövét feketével bemázolták, s úgy eszegették Nagy Pénteken a tarka tojást, Húsvétban pedig a jó kalácsot. Rendesen minden háznak volt két szobája: a nagyobb és kisebb; a kisebbiket csak pompára tartották, abban nem laktak, nem is fûtötték télen; ide hívták, ha becsült vendégük ment. - A nagyobb házban vagy cselédházban laktak a gazdák, gazdasszonyok, cselédjeikkel s azokkal együtt ettek.

Az ágybeliek ezek voltak: Alól szalma, az be volt takarva vastag lepedõvel, szalma-takaróval, ezen felül volt egy derékalj, tollal megtöltve s betakarva lepedõvel; fõtõl volt 2 - 3 vánkos, kartonból vagy szõrrel cifrán kivarrt fehér gyolcsból, takaródzó volt dunna, paplan, pokróc. A pitvarban volt a konyha, mintegy 3 láb magasságnyira. Ezen volt vasmacska, vaslapát, tûzfogó, a falra felaggatva vas vagy réz-tepsik, nyársok, fedõk, bográcsok, serpenyõk. Sok helyen volt vasrostély is, melynek semmi hasznát nem vették, azonban mégis minden szombaton ki kellett fényesíteni. A sok fazekat, lábast, tányért, tálat, korsót részben a falra felaggatva, részben a konyhabeli polcon halomba rakva tartották. Volt ezek közt 20 esztendõs is, melyben még csak egyszer sem fõztek. - A ház végében volt a kamra, ebben tartották a kenyeret, lisztet, búzát, bort, káposztát, sajtot, gazdasághoz és gazdasszonysághoz szükséges eszközeiket. A padláson pedig a szalonnát, füstölt húst, árpát, kendert, stb. Ezeken kívül volt az udvaron: istálló, kocsiszín, sertés-, tyúkólak, háttal az utcára." (K. B. 312-314.)