Magyar etnográfiai csoportok és néprajzi vidékek a Kárpát-medencében (1. kép)

1.1:Mivel foglalkozik a néprajz?

A néprajz (etnográfia) a népi mûveltség (kultúra), a mindennapi élet hagyományos jelenségeinek kutatásával foglalkozik. A legfontosabb forrása a szájhagyomány. Az íratlan mûveltség hordozója a 20. század közepéig a parasztság maradt, így elsõsorban a hagyományos paraszti kultúra tudománya lett a néprajz.

A néprajztudomány leglényegesebb kutatási területei:

1. Tárgyi néprajz, az anyagi mûveltség néprajza (település, építkezés, házberendezés, a gazdálkodás különféle formái, ruházkodás, táplálkozás, népi kismesterségek).

2. Szellemi néprajz vagy folklór - a szellemi mûveltség különféle formáit kutatja (népdal, népballada, mese, zene, tánc, szokások és a néphit).

3. Társadalmi néprajz - a népi társas élet szabályaival, a család, a rokonság, a faluközösség kérdéseivel, a népi jogszokásokkal foglalkozik.

A néprajzi kutatás a jelenbõl indul ki, és kérdezéssel vagy megfigyeléssel tanulmányozza a hagyományos jelenségeket. A megismert jelenségekbõl következtet a régebbi korok kulturális állapotára és életmódjára. A jelenségek értelmezésekor a néprajz segítségül hívja a rokon tudományokat: történelmet, régészetet, földrajzot, nyelvtudományt (nyelvjáráskutatás, nyelvtörténet, névtan) és esetleg más tudományokat is.

A magyar népi mûveltség eléggé egységes, ennek ellenére a Kárpát-medencét, ahol a magyar anyanyelvû lakosság él, négy nagy tájegységre oszthatjuk: Dunántúl, Felföld, Alföld és Erdély (Románia). A nagyobb tájakon belül kisebb csoportokat is találunk (1. kép).

A "Fejezetek Szentes néprajzából" címû munka célja, hogy ízelítõt adjon a város paraszti kultúrájából, és érzékeltetni szeretné, hogy a népi kultúra nem a néprajztudomány kutatási területei szerint külön - külön létezik, hanem minden jelenség egy egységes, mûködõ szemlélet, felfogás része.

A hiedelmekkel, szokásokkal sem külön foglalkozik a dolgozat, hanem funkciójában jeleníti meg, ahogyan a valóságban kapcsolódnak a jelenségekhez, tárgyakhoz, eseményekhez. A feldolgozott anyag nagy részben személyes gyûjtés és megfigyelés eredménye, de meghatározó szerepük van a különbözõ forrásmunkáknak is.