2.7:A kelt tészták A kenyértésztából, kelt tésztából túrós lepény és (szilva)lekváros bukta készült. A pogácsa búzaliszttel, zsírral, tejföllel (esetleg tejjel), pici sóval, élesztõvel vagy párkorpával kelesztett tészta. Történetileg a lepénykenyerek csoportjába tartozik. Õsszel krumplis pogácsát, disznóöléskor töpörtõs pogácsát sütöttek. A pogácsa tésztájából készült a barátfüle. A rombusz alakú tésztába kanálhegynyi szilvalekvárt tettek. A tésztát két ellentétes oldalán összenyomták, tepsiben kisütötték. Kubikos, szegényparaszt családban pogácsát, szalagárés tésztát sütöttek. Az önellátó gazda (kis-, középparaszt, nagygazda) családban gyakrabban sült kalács, lepény és rétes. Utóbbi nemcsak karácsonykor, szilveszterkor, hanem nyáron, hétköznapi ebéd második fogásaként is az asztalra került. Disznóöléskor, disznóölés után töpörtõs pogácsát, hájas tésztát sütöttek. Az utóbbi tésztáját hájjal, nyáron libazsírral kenegetve hajtogatták. Zsírban sült (formára sulyom nevû növényre illetve tyúklábra hasonlított) tészta a csörge, a sulyom vagy tyúkláb; fõtt és sült tészta: a fõtt perec; kavart tészták: a pite, a palacsinta, a kõttpite, a csiramálé és a (kukorica)málé. (Az utolsó bekezdésben technikájuk szerint csoportosított tészták készítésmódját még napjainkban is ismerik.) A búzalisztbõl készült ételek, levestészták, száraztészták, tarhonya, lebbencs, kenyér, kelt tészták napjainkban (az 1990-es évek végén) is az étkezés fontos részei. A különbség annyi, hogy a családtól, háztartástól független munkahelyeken dolgozó lányok, asszonyok a kenyeret, levestésztát, száraztésztát és péksütemények jó részét is a boltban vásárolják, a cukrászsüteményeket is készen veszik, rendelésre csináltatják.