2.3:A gyúrt és a fõtt tészták Ezek a tészták a készítésmódjukban a kemény lepénykenyérrel tartanak rokonságot. A búzaliszttel, tojással, pici vízzel, sóval összegyúrt, nyújtófával vékonyra (pár milliméteresre) és kerek formára nyújtott, szárított tészta fõzött formában válik ételek összetevõjévé. (A tésztát gyúrás után, nyújtás elõtt pihenni, kelni hagyták.) Egyik fajtája a levestészta: a csiga, sifli vagy szilvamag, aprókocka, nagyobb kocka vagy eperlevél, laska vagy cérnametélt, csipedett, reszelt tészta. Azért vágták ennyiféle formára, mert ahogy mondták, "minden tésztának más az íze". A csigacsinálón "pėdrėtt" csigatészta ünnepi, lakodalmi húsleves tésztája volt. (Napjainkban is annak számít.) A száraztésztát vagy laskát szintén búzaliszttel, tojással, pici vízzel, sóval gyúrták. A levestésztánál kicsit vastagabb, puhább, elnyújtott, vékony hosszúkás darabokra vágott tésztát megfõzték, hideg vízzel leöblítették, zsíron, vajon vagy olajon megforgatták. Ízesítõje a tanyán, a városi házban, kertben termett dió, mák, a saját tehén tejébõl készített tejföl, túró, esetleg a minden háztartásban fellelhetõ szilvalekvár és zsemlemorzsa volt. A száraztészták sorában formára eltér a többitõl a derelye. (A derelye a dereglye szóból lett a gyermeknyelvben.) A gyúrt, elnyújtott tészta egyik felébe kanálhegynyi csomókban tettek szilvalekvárt vagy túrót. A tészta másik felét ráhajtották, körülnyomkodták a lekvár- vagy túródarabkákat, csörgemetélõvel négyzet alakú darabokra vágták, megfõzték, leszûrték, pirított kenyérmorzsán megforgatták. (Az utóbbi évtizedekben mirelit félkész ételként lehet vásárolni a munkaigényes tésztát.) A száraztésztát tésztás napokon, leves után tálalták sült tésztával váltakozva. Tésztás napokon sokszor fõztek köménymagos vagy rántott levest.