2.2:A lepények A lisztté õrölt magvakból történetileg elõször erjesztés nélküli kenyér, lepény sült. (Ezt a lepényt kövön sütötték.) Az õrléssel és szitálással az idõk folyamán egyre "finomabb" a liszt. (Gondoljunk a száraz- és vízimalmok, majd a gõzmalmok õrölte lisztre!) Az erjesztés nélküli lepényt (a néprajzi irodalomban lepénykenyeret, puha lepénykenyeret) erjesztés nélküliségében és formájában a sós- vagy tojásbodag, formájában a lángos, nevében és készítéstechnikájában a guba õrizte meg. A sós- vagy tojásbodag búza- és kukoricalisztbõl forró tejjel, tojással összeállított kelesztetlen, böjti étel. (A kemence fenekén sütötték meg bekockázott vagy lepényformára nyújtva.) A lángost kenyértésztából, tehát kelt tésztából, de lepényformára nyújtva a kemencefenéken a fûtés közben, láng elõtt sütötték. A guba kenyérbõl vagy vajas, sodort, kemencében szárazra sütött, kis darabokra tört tésztából tejjel megöntött, mézzel és mákkal ízesített, böjti, karácsonyi (december 24.) étel lett.