Az Aranykalász 2. száma (1935) Alkalmi levelezõlap. Bubla János rajza Drahos István: Thomas Mann: A törvény (Mózes) Tompa Mihály Madách Imre A Szentesi Levéltárban õrzött Madách-levél Az Irodalomtörténeti Társaság tagjai Csongrád Megye Irodalmi Öröksége A Magyar Irodalomtörténeti Társaság emblémája

5:Egyéb irodalmi emlékeink 1./ Toronyi (Thorny) Tamás, aki Kemény János erdélyi fejedelem anyai nagyapja, Szentes egyik részbirtokosa volt. Vélhetõen Szentesen született az 1540-es években. Elõbb gyulai vitéz, késõbb lugosi és karánsebesi bán. Felesége Toldi Petronella volt, a nevezetes Toldi család tagja. Thorny a hõse "A bajnokok Vég-Gyula várában" (a vitézi versezet Toronyi Tamás hõsiességét, híres párviadalát és Gyula várának 1566-os ostromát beszéli el). Késõbb "Tornyi Tamás, avagy a bajnokok Vég-Gyula várában" címmel jelent meg, és a 19. század kedvelt ponyvaolvasmányának számított. Arany János is olvasta, Toldijában a hatása kimutatható. Thorny Tamás 1587 karácsonya táján halt meg Lugosban. Hékédi lakásuk mellé vörösmárvány családi sírboltot is építtettek. A sírbolt fedõlapján - állítólag - 1599-es évszám olvasható. (E márványtömböket a 19. sz. végén az Arany János u. 8. számú ház lábazatába építették be, ma is ott találhatók.) 2./ Kiss Bálint u. 2. Református paplak. 1849 júliusában Vörösmarty Mihály sógorával, Bajza Józseffel Kiss Bálint (1772-1853) ref. esperes lelkész vendége is volt. Szentesi tartózkodásukat Bajza több, feleségéhez írott levelébõl tudjuk. Ezekben arról számol be, hogy szállást "fogadtak", amelyért "tizenöt p(engõ) forintot fizetünk…" Bajza leveleibõl megtudjuk, hogy gyakran elhívták õket ebédre, s hogy Dobosy Mihály (1780-1853) ref. prédikátornál is vendégeskedtek. Bizonyos, hogy Kiss Bálint ref. lelkész is szívesen látta õket. Ezt bizonyítja, hogy Bajza feleségének Szegedrõl azt írja 1849. július 27-én: "Szentesrõl valami hét-nyolc nap elõtt mentünk el… Ha leveledet Szentesre utasítod Kiss Bálint ref. esperes úrhoz, megkapom." Július 16-án Vörösmarty is írt feleségének Szentesrõl. "Édes Lórikám! Két levelet Ceglédrõl írtam, nem tudom, megkaptad-e… Innen már nem mertem írni, mert folyvást jött a híre, hogy Pest meg van szállva… Most már csak megvallom, sokszor fáj lelkemnek, hogy otthagytalak, kitéve annyi aggodalom és nyugtalanságnak. Az isten õrizzen meg édes jó nõm, gyermekeinkkel együtt… Mi Szegedre megyünk, onnan, kivált, ha kocsit szerezhetünk (mi most igen nehéz), tovább is elmegyünk, a még nem látott vidékeket megnézni." 3./ Kiss Bálint u. 1. Református paplak, Móricz Zsigmond egyik tartózkodási helye, akkor Böszörményi Jenõék otthona. 4./ Tóth József u. 23. Kálló Antal-féle ház, Juhász Gyula vendégeskedésének színhelye. 5./ Tóth József u. 2. Farkas Antal szülõháza. 6./ Iskola u. 1. Ma ÁFÉSZ székház. Németh László: Égetõ Eszter c. regényének egyik színhelye. 7./ Petõfi u. 1. (Kossuth u. - Petõfi u. sarok) Ma Erste Bank - egykor Kristó gyógyszertár (Égetõ Eszter férjéé). 8./ Kossuth u. 45. Bartha János Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola. Az épületben berendezett német hadikórház lakója volt Heinrich Böll. (Emléktábláját 1987-ben avatták). 9./ Aranykalász - Irodalmi és tudományos folyóirat, szerkeszti Zalotay Elemér. Megjelent havonta 1935 novembere és 1936 májusa között (7 szám) Szentesen. 10./ Drahos István (1895-1968) szentesi grafikusmûvész fametszeteivel jelent meg. Thomas Mann: A törvény (Magyar Helikon-1958) Mihail Sadoveanu: Medveszem (Magyar Helikon-1960) 11./ Tompa Mihály Szentesre írott levele. A szentesi ref. gyülekezet Kiss Bálint és Dobosy Mihály 1853-ban bekövetkezett halála után lelkészül hívta meg Tompa Mihályt (1817-1868), aki költõként Petõfi és Arany mellett a triumvirátus harmadik tagja volt. Tompa, a hanvai lelkész nem fogadta el a meghívást. Válaszlevele így szól: "Tisztelendõ és tekintetes egyháztanács! Mélyen tisztelt Uraim! Valamint igen nagy örömemre szolgált a szentesi reform. egyház tisztelt közönségének engemet a távolban, ösmeretlenül fölkeresõ s felette megtisztelõ bizodalma, melyet tisztelt követeitõl személyesen is átvehetni szerencsém volt: épen oly fájdalmasan esik kinyilatkoztatnom, hogy a nagyrabecsült bizodalmat csak megköszönnöm lehet, de a meghívást elfogadni, körülményeim miatt teljességgel nincs hatalmam. Okaimat a tisztelt követ uraknak bõven kifejtettem. Én, emlékeim egyik legszebbikeül fogom tartani a szentesi tisztelt egyházközönség felette megtisztelõ s lekötelezõ bizodalmát, s magamat a tisztelt egyház becses emlékezetében s jó indulatiban továbbra is megtartatni legõszintébb ohajtással kérem. Terjessze ki a Mindenható ezután is a szentesi virágzó s fényes gyülekezet felett gondviselé-sének védõ szárnyait s adjon ott levõ oltárának buzgó és lelkes Áronokat. Teljes tisztelettel vagyok Hanván márz. 10-én 1856. A tisztelendõ s tekintetes egyháztanácsnak, mélyen tisztelt uraimnak alázatos szolgája Tompa Mihály hanvai ref. pap" 12./ Madách Imre levele a Szentesi Levéltárban E levél egy oldalnyi, 1850 szeptemberében keltezett, és szomorú ügyben íródott. Madách nõvérét, Madách Máriát és férjét, Balogh Károlyt valamint Madách Mária elsõ házasságából született fiát 1849 augusztusában az Arad megyei Szlatina községnél meggyilkolták. A szerencsétlenül jártak vagyontárgyaival kapcsolatos Madách levele, melyet az 1849-ben Haynau által kinevezett szegedi polgári kerület cs. kir. fõbiztosának küldött. (Ehhez a közigazgatási kerülethez tartozott Békés, Csanád és Csongrád megye valamint Szeged szabad királyi város.) A drámaköltõ sógora, Balogh Károly honvédtiszt volt az 1848/49-es szabadságharcban, részt vett az isaszegi csatában, majd Bem seregébe került, és az utolsó erdélyi harcok egyikében megsebesült. Ennek hírére utazott Madách Mária Hunyad megyébe férje meglátogatására. A tragédiát Madách Mária unokája, Balogh Károly így beszéli el: "Nagyszüleim... Hunyadból egyenesen északnak tartottak, Nagyvárad felé, mert nagyatyám, mint volt császári tiszt, kötelességének tartotta, hogy az orosz fõparancsnokságnál, amelynél többi bajtársa fogságot szenvedett, önként jelentkezzék. Erdélyben bizonytalanok voltak az állapotok. A lakosság mindenütt rejtett kincset sejtett a fogadott kocsikun bujdosva utazó sebesült huszártisztnél és kíséreténél. Marosszlatina mellett, a Drocea hegység erdõségében hirtelen fegyveres oláhok vették körül a nehezen haladó utazókocsit és kirabolták s vad kegyetlenséggel gyilkolták le nagyatyámat, nagyanyámat és a fiatal Huszár Józsefet..." Madách Szentesen õrzött levelébõl tudjuk, hogy elhalt hozzátartozóinak ingóságait Szegeden 1850 februárjában személyesen vette át, az elárverezett "kocsi és lovaikból bejött 90 s nehány pengõ forintokat azonban" tévedésbõl Nagyváradra küldték. Azt kéri: ezt az összeget Pest városához juttassák el, hogy ott megkaphassa. Majd így folytatja: "Úgy szinte, miután tudtomra esett, hogy a gyilkos oláhoknak nyomába jöttek, más részt az itthoni megtalált lelet tárból ki tûnnék, hogy a meg került ingóságukon kivûl, a meg gyilkoltakkal még 210 szem nagy gyöngy, 's két rõf kis gyöngy végre egy rezgõ gyémánt tû is volt, mi még eddig meg nem került: az iránt is esedezem, hogy ezek meg kerítése iránt is lépéseket tenni az Aradi Csa. k. kórmánybiztosi hivatalnál, mellybe azon oláhok tartoznak, méltóztassék..." A halhatatlan drámaköltõ levele akkor is figyelmet érdemelne, ha csak magánéletébe engedne bepillantást. Itt azonban többrõl van szó. Nõvérének és családjának erõszakos és értelmetlen halálát megrendüléssel élte meg Madách, és a szomorú eseményen sokat töprengõ költõnek a csalódás élményét is adta: a nép nem érett meg a szabadságra... E keserû felismerését így összegzi majd a Tragédiában: "E gyáva népet meg nem átkozom, Az nem hibás, annak természete, Hogy a nyomor szolgává bélyegezze S a szolgaság vérengzõ eszközévé, Sülyessze néhány dölyfös pártütõnek. Csak egyedül én voltam a bolond, Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság." 13./ Kuncz Aladár (1886-1931) Fekete kolostor c. regényének egyik szereplõje dr. Soltész Gyula (1884-1959) szentesi gimnáziumi latin-történelem szakos tanár. A regény annak a keserves öt évnek a krónikája, melyet 1914-tõl, az elsõ világháború kitörésétõl 1919-ig franciaországi internálótáborokban (Noirmoutier, Ile d' Ien) töltöttek az ott rekedt idegen állampol-gárok. Soltész Gyula többször is említésre kerül a regényben. Amikor pl. az internálótábor foglyai színházi elõadásra készülnek, ezt olvashatjuk: "A színház vezetésében jelentõs szerepet játszott Soltész is. Kedves, elõzékeny és a nehéz viszonyok között is mindig leleményes tanárkollégám valóságos színházdirektori zseninek mutatkozott. Azt mondta, hogy gyakorlati tudását még a szentesi mûkedvelõ elõadások rendezésében szerezte… Színdarabokat dolgozott át, sõt maga is írt egyet, s ha kellett, felcsapott színésznek minden szerepben, még a nõi szerepekben is." Tudtuk-e, hogy ilyen gazdagok vagyunk? Az átlagos szentesi köztudat nem tart számon ennyi értéket. Pedig ez az áttekintés Szentes szépirodalmi értékeirõl-emlékeirõl korántsem teljes. Befejezésül azt kérdezzük: van-e sajátos szentesi szellem Az elõbbi fejezetekben elmondottak bizonyítják, hogy megteremtették ezt eleink. Errõl a génius lociról (= a hely szellemérõl) vallott Négyesy László is 1920. május 20-án a Kossuth téren képviselõválasztási programbeszédében. "Városunk fia, gyere haza, szükségünk van reád! Ha igaz, hogy hûséges szív lakozik benned, ha igaz, hogy elméddel, buzgóságoddal sikeresen tudtál dolgozni a köznek, a tudománynak, a hazának: dolgozzál most már minekünk és a mi nevünkben az országnak… Tégy szentesi munkát, kemény, sikeres, kifogástalan munkát." Helyi értékeink, szellemiségünk megõrzése és továbbvitele a mindenkori szentesiek kötelessége. Irodalom Kis Bálint 1836., Nagy Imre 1928., Temesváry Kriszta 1934., Csíkvári Antal 1938., Móricz Zsigmond 1952., Galamb Sándor 1957., Böll, Heinrich 1957., Kosztolányi Dezsõ 1958., Mann, Thomas 1958., Mikszáth Kálmán 1961., Imre Ernõ 1963., Gimnáziumi évkönyv 1971., Farkas Antal 1975., Kuncz Aladár 1975., Barta János 1976. 31-43., Nagyajtósi István 1977. 53-56., Nyíri Antal 1977. 71-79., Fodor András 1983., Kruzslicz Pál 1984., Böll, Heinrich 1987., Forrásné Török Katalin 1987., Bodrits István 1989. 8-10., Bernáth Árpád 1990. 43-48., Bucsány György 1990a., Bucsány György 1990b., Nagyajtósi István 1990., Temesváry K. - László A. 1991., Magyar színházmûvészeti lexikon 1994., Bucsány György 1998. 3., Péter László 1998., Tasi József 1998., Bucsány György 1999. 3.