Atizenötéves háború idején, 1595-tõlKörös-Tisza-Maros szöge hadszíntérrévált: Báthory Zsigmond hadaival sikeresenvisszafoglalja Lippát és Jenõt, Miksa a törökkézen lévõ Gyula és Szolnok ellen vezetsikertelen támadást. hadai felélik a környezõvidéket. A kritikus helyzetbe került Omer vezettetörökök felégetik saját szarvasi ésbékési palánkjaikat. 1598-ban a temesváribeglerbég megsegítésére tatárhadakat vezényelnek a Maros és Tisza vidékére,vonulásukat rablás, módszeres pusztításkíséri, mely Eger eleste és a mezõkeresztesikeresztény csatavesztés után állandósul.A Szentest is magába foglaló térségbenáltalános elnéptelenedés jellemzõ,az egyes városok próbálnak sarcot alkudni, pl.Kecskemét, Szeged. A háborút lezáró1606-os zsitvatoroki béke fél évszázadosbékés periódus kezdete lesz, de ez nem elegendõa teljesen elpusztult falvak benépesedéséhez. Anépesség valamelyest regenerálódik, sõtegyes török tisztviselõk szabályos telepítésiakciókkal is próbálkoznak. 1657-tõl1664-ig újabb háborús idõszak következik,melynek elsõ évében, 1658 krimi tatároktörtek be Szentesre, és puszították el atelepülést. A településhálózatpusztulását bizonyítja, hogy Azadóösszeírásokban a korábbi falvakpusztaként jelennek meg és 1628-ban márSzentest sem tekintik városnak. A vidéken maradt atörök, de folyamatosan, vissza-visszatérõrendszerességgel a magyar királyi és földesúriadókivetések, beszedések sorozata ismegfigyelhetõ. A termés töredéke a 100 évvelkorábbinak, némi felfutása volt azállattenyésztésnek. Szentes népességekb. megmaradt, de a névanyaga alapján megállapíthatóa lakosság cserélõdése, nincs folyamatosanelõforduló családnév az összeírásokban.(Barta Gábor 2001. 160–175. p.; Sima László1914. 123–126., 130–136. p.)