Az urbárium bevezetése óta eltelt félévszázad alatt Szentes társadalmi képejelentõsen megváltozott. Az 1828. évi országosadóösszeírás és a megyeinépösszeírás adatai alapján jóllátható, hogy a gazdálkodás alapvetõformája és kerete továbbra is az úrbéresparaszti birtok volt. A Károlyi grófok 1827. évibirtokosztálya idején nyilvántartásbavett 610 telkes gazda közül 236 egy egészvagy több telken gazdálkodott (1 telkes 208, 2 telkes26, 3 telkes 2), 335 fél telken, 39 negyed telken. Alegtekintélyesebb gazdák is csak 2-3 szolgát(bérest, cselédet) tartottak; ezek láttákel az állatokat, és végezték a házkörüli teendõket. Idénymunka idején agazda a zsellérek közül bérmunkásokatfogadott, õk végezték a szántást,vetést, aratást, cséplést, vagy gazdájukhelyett robotra mentek a majorsági földekre. Az egész-vagy többtelkes jobbágy már inkábbirányítója, mint kétkezi dolgozójavolt gazdaságának. Az irányításmellett legfõbb gondja a termés és az állatokértékesítése volt. A módosabbakgazdasága kiegészült némi szõlõvel,esetleg malommal, sõt a másoktól vagy a várostólbérelt földekkel is. A város vagyonosnagygazdáinak elsõrendû érdeke volt aszolgáltatásoktól örökremegszabadulni, hogy birtokaik és egyéb vagyonukgyümölcseit korlátozás nélkülhasznosítsák és élvezhessék. Azsellérek kategóriája meglehetõsenheterogén társadalmi réteget jelöl.Nagyobb részük saját házzal éstöredék telekkel rendelkezett. Több mint 200zsellér szõlõtulajdonos is volt, néhányanpedig kocsmák, mészárszékek stb.haszonbérlõi voltak. A házatlan zsellérekközött is akadtak haszonbérlõk, kereskedõk,így a zsellér kategóriába soroltlakosságnak valójában csak kisebb részevolt vagyontalan. Az egyre szaporodó iparosok fõlega mezõgazdasággal kapcsolatos ipart ûzték.Fazekasok, szûrszabók, csizmadiák, bognárok,kovácsok voltak a legtöbben. Céhekbe tömörülvefolytatták mesterségüket, többségüksegéd nélkül. Közülük a jobbmódúaknak bérelt szántóföldjükés szõlejük is volt. A szolgáltatásokmegváltásában õk is érdekeltekvoltak. Szentesen ez idõben 74 nemes élt. Nemesijogon nem volt földjük, úrbéres telkengazdálkodtak (összesen 39 1/2 telekállományon).Fõleg földmûveléssel ésállattenyésztéssel foglalkoztak, de voltakköztük árendások és iparosok is. Aföldesúri szolgáltatások tekintetébensemmiféle kiváltságot nem élveztek;fizették a földesúri járandóságokat,és végezték a város általkivetett közmunkát is.

A vagyonos gazdák és a kevésbétehetõs, vagyoni és társadalmi helyzetükbenveszélyeztetett parasztok és iparosok egymássalvetélkedõ, belsõ hatalomra törõérdekcsoportokat alkottak. Az évenként tartotttisztújítások e csoportok ádázösszecsapásainak színterévé váltak,s mind a gyõztesek, mind a vesztesek felváltva fordultaktámogatásért az uradalomhoz, a vármegyéhezés a felsõbb kormányszervekhez. E belsõcsatározások az 1810-es évek közepétõlkülönösen elmérgesedtek. (Szenteshelyismereti kézikönyve)