Az1759-es adóösszeírásban szereplõ 794családfõbõl 559 jobbágy, 199 zsellér,36 iparos. A város gazdasági életében azállattartás továbbra is vezetõ ágazatlehetett, amennyiben 1156 igás ökröt, 649 eladóökröt, 3051 tehenet, 2479 borjút, 1296 igáslovat, 664 egyéb lovat, 720 csikót, 8257 juhot és4060 sertést írtak össze. Emellett volt 17 malom,15 borsajtó és 182 méhkas. A viszonylagosgazdagságot átmenetileg lerontotta az 1760. április7-én kiütött hatalmas tûzvész, amelynekkövetkeztében a város kétharmad részemegsemmisült. Az 1828. évi országos adó-és a megyei népösszeírás szerint alakosság foglalkozás szerinti megoszlása:honorácior (értelmiségi) 5, telkes gazda 625,zsellér 1491, házatlan zsellér 729, cseléd253, cselédlány 70, iparos 320, segéd 93,kalmár 7, kereskedõ 17. A gazdasági életfejlõdése szempontjából nagy jelentõséggelbírt az a körülmény, hogy a délvidéki(1716–1718-ban a még török kézen lévõdélvidéki területek visszafoglalásáértfolytatott) hadjárat idején Harruckern JánosGyörgy élelmezési hadbiztos Szentest tette meg acsászári hadak élelmezésénekközpontjává. Itt sütötték ahadsereg számára a kenyeret, itt halmozták felaz egyéb élelmiszereket, amelyeket aztánrészben a Tiszán, részben pedig kocsikonfuvarozták Temesvár alá. A lakosságanyagilag gyorsan gyarapodott, hisz szinte minden terményét,jószágát könnyen értékesíthette.A Harruckern által kidolgozott új élelmezésirendszer a hadjárat alatt kitûnõen bevált,hatalmas összegeket takarítva meg a kincstárnak.Az uralkodói elismerés nem maradt el: III. Károly1718-ban Harruckern János Györgyöt németrómai birodalmi lovaggá avatta, majd 1719-ben 30 évesszemélyes szolgálataiért magyarországiföldbirtokokat adományozott neki Békés,Csongrád és Zaránd vármegyékterületén: Gyula, Csaba, Öcsöd, Vésztõ,Szentes, Szeghalom stb. községekkel. Az érintettbirtokok átadása 1720. október 25-énmegtörtént, de a magyar jogszokásoknak megfelelõbeiktatási szertartásra csak három évvelkésõbb került sor. Harruckern János Györgygyakorlati és üzleti érzékébõlkövetkezett, hogy nagy eréllyel igyekezett a birtokábajutott óriási pusztaságot, mûveletlenföldeket értékükben minél elõbbnövelni. Az új földesúr legfõbbtörekvése a vidék benépesítéséreirányult. Ennek érdekében a visszaszállingózó,szökött vagy telepített jobbágyokat jelentõskedvezményekben részesítette: államiadójukat megelõlegezte, földesúriszolgálmányaikat az elsõ két-háromévre teljesen elengedte, az egyházi tizedetmegváltotta és örök idõkre jobbágyainakajándékozta. Fontos kedvezmény volt avallásszabadság biztosítása, amely areformátus lakosságú Szentesnépességgyarapodását szinténnagymértékben elõsegítette. A régilakosok és az új telepesek szabadmenetelûeklettek, akik földesúri tartozásaikat szerzõdésalapján készpénzben, taksában róttákle. Mindebbõl kitûnik a földesúr azonelõrelátó szándéka, hogyuradalmának népe minél jobban vagyonosodjon, sa boldogulás lehetõsége kösse az általamegmûvelt földhöz, ne pedig a törvényparancsszava. A fejlõdésnek további távlatokatnyitott az a körülmény, hogy báróHarruckern János György 1730-ban három országosvásár (tavaszi, nyári, õszi) tartásáraszóló privilégiumot eszközölt ki III.Károly királytól. Ezáltal a lakossága terményeit helyben eladhatta, szükségleteitbeszerezhette, s nem kellett távoli városokbaeljárnia. A vásárok rendszeressé válásakedvezõen hatott a fõhivatású iparos rétegkialakulására. A csizmadiák már 1743-bancéhbe tömörültek, s példájukathamarosan követték a takácsok, szûcsökés más szakmák képviselõi.Harruckern János György halála után (1742)Ferenc nevû fia lett Szentes földesura, aki mindenbenigyekezett követni apja városfejlesztõ politikáját.(Szentes helyismereti kézikönyve)