Ne hagyjuk veszni hagyományainkat

Hankó Györgyné a Zöldág jubileumi ünnepségénHankó Györgyné neve szinte egybeforr a Zöldág Mozgáskultúra- és Sport Egyesülettel, ráadásul egyszerre ünnepelhetnek. A nyugdíjas pedagógus október 23-án a Szentes Városért Emlékéremben részesült, míg az általa irányított egyesület idén érkezett 15 éves jubileumához.

Általános iskolai tanulmányait az 1957-ben induló ének-zenei osztályban végezte Hankó Györgyné Márta, s mint visszaemlékszik, középiskolásként a Közgében nagyon hiányzott számára az énekóra. Továbbtanuláskor egy barátnője biztatására a jászberényi tanítóképzőbe jelentkezett, hiszen szeret énekelni. A Deák-iskolában kezdett tanítani, testnevelés mellett a népi játékokkal is megismertette a gyerekeket: az osztályban széttolták a padokat, úgy táncoltak. Az 1984-ben induló Klauzál-iskolába Oltyán Lajos igazgató hívta, ahol 1996-ig vezetésével szakköri keretben működött a néptánc oktatás.

A 90-es években indultak a civil szervezetek, a Zöldág 1996. december 5-én alakult, mintegy 30 fővel, Botházy Béla néptáncművész elnökletével. Hankóné 1999-ben vette át a leköszönő elnöktől a munkát. Aztán jött a művészeti iskolák ideje, s Márta úgy gondolta, mivel rendelkezik a megfelelő képzettséggel – táncpedagógus diplomát szerzett, azt megelőzően C kategóriás néptánc-oktatói képzésen is részt vett – az egyesület egy művészeti iskolában folytatná tevékenységét. Megkereste Nagy Jánost, a zeneiskola igazgatóját, s ezután a Klauzálban kihelyezett tagozatként működtek tovább. Hankóné 2008-ban nyugdíjba vonult, s önkéntes munkában az egyesületet vezeti. 2001-től évente megrendezték a Ki játszik ilyet? című néptánc táborukat, s 1995-től gyermek néptánc fesztivált rendeztek minden második évben, de az eltelt 15 esztendő hagyományápoló tevékenysége magában foglalta a helyi népzenészek és néprajzi gyűjtők életrajzának és munkásságának kutatását is.

A 2002-ben megjelent, Szentes és környéke népzenéje és néptánca a XX. században című könyvét azzal kezdi, hogy a népi hagyományokat egy homokkal belepett városhoz hasonlítja a Szaharában, amiről le kell söpörni a homokot, hogy előtűnjenek az értékek. Szerinte a társadalom szerencsére már elindult ebbe az irányba. A Zöldág telephelyén, a Kiss Bálint utcában ideális körülményekre találtak, itt egészen más miliő veszi körül az embert, ezért is tartja fontosnak Hankóné, hogy ide jöjjenek a gyerekek, itt őt és népművészetünk csodás világát is könnyebben el tudják fogadni, mint más környezetben.

Hankó Györgyné mindig pedagógusként közeledett a népi hagyományok felé, s egyetért Kodály megállapításával, miszerint a gyermekek zenei képzése kilenc hónappal a születésük előtt kezdődik. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a szülő is zeneileg képzett. Annak a szülőnek, annak a közösségnek, mely ez iránt nyitott, a gyereke belenő a zenei hagyományokba. Ahogyan a régi paraszti társadalmakban is belenőttek ebbe, s a földművelésbe is a generációk, magyarázza a pedagógus. Régen a közösségi összetartozás értéket adott, az emberek egymástól tanultak, egymást segítették, minden egyes szokásnak megvolt a maga haszna. - Ebből is következik, hogy mindig az alacsonyabb társadalmi réteg hozta hozzám a gyermekét, hiszen ennek a rétegnek nem változott meg drasztikusan az életmódja, mondja Han-kóné. Azt is elárulja, nem volt sikk ennek a dolognak a szeretete, sokan kicikizték. Pedig, ha elolvasnák Papp Imre bácsi könyvét, rájönnének, hogy a parasztnál nem sok mindenki okosabb, ők sokat tettek azért, hogy mi most itt lehessünk, halljuk Hankó-nétól. Azonban úgy vette észre, kezd megváltozni a világ, mert a táncházakba ma már a művelt értelmiségi középréteg jár.

Az egyesület idén új tevékenységi körrel bővült, a kiskertész szakosztály azért illeszkedik bele, mert a parasztság élete nem a mulatságból állt. A régiek csak az aktuális munkák végén mulatoztak.

– Egyesületünk eddig a tánccal, népzenével, énekkel foglalkozott, csak éppen azzal nem, ami ezt az egészet élteti, a földműveléssel. Mivel a parasztságtól elvették a földet, így a hagyományos földművelést nem tudják végezni, ez kihat a fiatalabbakra is: az 50-60 évvel ezelőtt születetteknek jó, ha egyharmada tudja, hogyan kell egy magot elültetni, fogalmaz Hankóné. Sok kiskertet éppen ezért, nincs, aki műveljen. Az egyesületben most úgy gondolják, ezen változtatnának: gyerekeinket úgy kellene felnevelni, hogy egy kiskertben találjon örömöt, napfényt, mozgást és olyan tápanyagot, ami az övé. Ezért hirdették meg a szakosztályt, és fiatal családokat vártak, akik jöttek is.

– Szakemberek és idős emberek is ott vannak köztünk, és beszélgetős estek keretében tanulunk egymástól, aztán jöhet a tánc és az ének, mondja Hankóné. Az egyesület nagyszabású terveket is dédelget, melyet jövő évben pályázatból szeretnének megvalósítani.

Tizenöt éves fennállását a Zöldág egy hangulatos gálaműsorral ünnepelte december elején. Felléptek az egyesület jelenlegi táncosai, s szólt a tekerőmuzsika, Balla Tibor Arany Páva-nagydíjas zenész vezetésével, volt, hogy egyszerre négy tekerős is zenélt.

Darók József