2011. december 23.

Igéző látványban részesültünk

Kosztka Tivadartól Csontváryig kísérhette végig az egyik legismertebb magyar festő életét és munkásságát, aki az elmúlt két hónapban ellátogatott a szegedi és a szentesi múzeumba. A fenti mondatra magyarázat: városunkban még eredeti nevén patikusként dolgozott, így a koncepció szerint az itt bemutatott képei a tanulóévekből valók, Szegeden pedig a főművei kerültek a közönség elé. Aki teljes élményben akart részesülni, mindkét kiállítóhelyet felkereste, így a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület szentesi csoportja is erre szavazott, s telítődött szép élményekkel. Őket kísértük el felfedező útjukra.

Az országos egyesület kulturális és természeti örökségünk megismerésére és védelmezésére alakult, hasonló elveket követ az 1998-ban Lantos Imre vezetésével Kosz-ta Klub néven létrejött szentesi tagcsoport is. Előbb dr. Béres Mária kalauzolásában a Koszta József Múzeumban ismerkedhetett a csoport Csontváry életének szentesi vonatkozásaival, s 17 korai műve mellett az ez alkalomból összeállított patikatörténeti tárlattal. Azt szándékoztak megmutatni, hogy a festő a közhiedelemmel ellentétben nem elmebeteg, skizofrén, hanem klasszikus 19. századi ember volt, olyan tulajdonságokkal, amit a ma embere már nem ért. Az elhivatottságot, a lemondást, az aszketizmust sorolta ide a múzeum igazgatója.

A Móra Ferenc Múzeumban az új kezdeményezésű "ikerkiállítás" másik helyszínén másfajta csodát láthatott a szentesi csoport. Amit nálunk a "bensőséges", az "emberközeli léptékű", vagy a "nahát, nem is hittem volna, hogy ilyen erős grafikákat tudott" szavakkal lehetne leírni, azt a Móra-múzeumban felváltotta a hatásos, a sötét termekben kizárólag a nagyméretű képekre fókuszáló világítás. Az is csakhamar kiderült, miért illetik Csontváryt a "zseniális" jelzővel. Itt 24 kiemelkedő festményét csodálhattuk meg, s nem véletlen a szóhasználat: a művek valósággal kiemelkedtek a fal síkjából.

Tenkné Auer Zsuzsa tárlatvezető a szemlélőben meginduló gondolatiságot tényadatokkal segítette. Másért időztünk a nagy Tátra-kép, s másért a Zrínyi kirohanása előtt: előbbinek lenyűgöző méretei, részletgazdagsága, utóbbi a naív festő furcsaságai miatt engedte nehezen útjára a látogatót. A belső terem szemközti falán már az ajtóból igéző látvány tárult elénk: a művész emblema-tikus képe, a Magányos cédrus, mely szimbolikus önarcképnek is felfogható.

Egyetlen képét sem szignózta, mondván, beszéljenek azok magukért. Mint ahogyan egy képét sem adta el, hiszen az volt a vágya, hogy a nemzet kincsévé kell válniuk – s bár vásznait kis híján eladták ponyvának, ma már tudjuk, teljesült a művész óhaja.

D. J.

 

A legsikeresebb kiállítás

A Csontváry visszatér Szentesre című tárlat a Koszta-múzeum legsikeresebb időszaki kiállítása lett. Október közepétől december közepéig több mint háromezren nézték meg a hosszabbított nyitva tartással működő intézményben, ez több, mint a múzeum felnőtt látogatóinak száma éves szinten.

Dr. Béres Mária azt is elmondta, a látogatók túlnyomó része a Szegeden megváltott jeggyel érkezett, mely ide is érvényes volt, a szentesi múzeum így szélesebb körben is bemutathatta értékeit. Nem csak megyei, hanem távolabbi, sőt számos külföldi érdeklődőt is fogadtak a Csontváry-kiállítás idején.