2011. december 23.

Szentes történetének orosz vonatkozásai

A közelmúltban megjelent dr. Fenyvesi István ny. egyetemi docens Időséta: Szentes, Szeged, szlávok (I-II. k, 732 p.) c. könyve. Az alábbiakban a második kötet Korok c. fejezetének két pontját közöljük, még azt megelőzően, hogy valamennyien elolvashatják a helytörténetileg fontos, várostudatot formáló könyvet.

Tudomásom szerint még kísérletek sem történtek annak a számbavételére, melyek is Szentesnek az orosz történelemmel és kultúrával érintkező pontjai. Az eddigi szakpublikációk alapján már gyanítható, hogy az országoshoz is kapcsolódó jelentős mozzanatok felbukkanására aligha számíthatunk, ám a "ki a kicsit nem becsüli…" értelmében nem hanyagolhatók el a kisebb kaliberű adatok sem, hiszen a kapcsolattörténet köztudomásúlag éppen a viszonylag apróbb láncszemek egymásba kapaszkodásából építi fel a maga panorámáját.

A legelső, konkrét kapaszkodónak tűnő adatra Labádi Lajos várostörténeti kronológiájában (2003) bukkantam. 1893. április 18. alatt olvassuk: "75 éves korában elhunyt Kamocsay János (1818-1893), aki 1834-48 között volt katona a Miklós orosz cár nevét viselő császári lovasezredben. Később huszárhadnagy, szentesi levéltáros, sőt polgármester, utóbb Szentes főbírája."

Az adat kétségkívül érdekes. Ám a következőket kell hozzá tudni. A 18. sz. vége óta lett szokás Ausztria és Oroszország viszonylatában (is), hogy a diplomáciai kapcsolatok jegyében a másik ország uralkodóit és trónörököseit emitt egy-egy (általában gárda- vagy ezzel azonos rangú) ezred "tulajdonosainak" szokták volt avatni, ami nagyjából csupán azzal járt, hogy ide/odalátogatásuk alkalmával a protokollprogramjukban szerepelt annak megszemlélése is.

Ez tehát csupán közvetett kapcsolat, annál is inkább, mivel a Kamocsay szolgálati évei alatt I. Miklós cár nem járt Magyarországon. 1849-ban, az intervenciós csapatai élén is csupán jelképesen, néhány km-re, Szepesófaluig, a Felvidék legészakibb csücskéig lovagolt be, tehát derék földink, aki ráadásul "katona" (tehát nem tiszt?) volt a cár nevét viselő ezredben, a parancskiadások, díszszemlék stb. idején szóbakerülő reláción kívül másfajta emléket aligha hozhatott haza leszerelése után a magas orosz "ezredtulajdonosról".

Az első világháborúban Ausztria-Magyarország az Antanthoz tartozó Orosz Birodalom ellen harcolt. E tény már több szálon is hozhat említésre méltó mozzanatokat a témában.

1. A több tízezer itteni orosz fogoly közül (akárcsak kinn, de csupán 1917 után a magyaroknak) sokak számára nyílt lehetőség arra, hogy a fogolytáborokból magángazdaságokba kerüljenek ki dolgozni. Az említett Labádi-kronológia szerint 1916. április 6-án érkezett a városba az első 180, ilyen, munkára szánt fogoly.

2. Az előző pontban említettek közül városunkban is telepedtek le volt orosz hadifoglyok. Magam – külön kutatások híján – csupán néhány névvel tudom "személyesíteni" az állítást. Az egyik Csernoff Kuzma, akinek a sírja a Kálvária (katolikus) temető egyik hátsó sorában található. A másik a két háború közötti Szentes közismert alakja, akinek a hangszerüzlete az evangélikus templommal szemben, Horváth Mihály (időközben lebontott) szülőházában, a Czobor-féle játéküzlet szomszédságában volt, s aki a cégtábláján Szergiusz Miklósként szerepelt. 1944-45-ben több ízben hallottam népgyűléseken tolmácsolni Panov ezredes, városparancsnok mellett. Családi kriptájuk a Kálvária ref. temetőben található. A kat. temetőben van egy közös sír, melyben közel száz antant-országbeli (olasz, román, szerb) hadifogoly nyugszik. Itt bizonyosan orosz származásúnak tekinthető három: Kuzma Luka, Ivan Bohomolov és Jarudenko Fiadel.

3. A háború éveiben keletkeztek Derzsi Kovács Jenő orosz motívumokat tartalmazó dalai, melyeket az 1989-ben kiadott jegyzék tartalmaz.

4/ Oroszországban is voltak (és közülük bizonyosan maradtak kinn is) szentesi illetőségű magyar foglyok. Példáim itt is esetlegesek, a közvetlen rokonsági-ismerősi körből elsőként feltoluló nevek közül. Anyai nagybátyám, Aradi Lajos sokszor mesélt az ő Volga-parti fogolytáborukról. Az Ármentesítő Társulat kucori gátőre, Oltyán Laci bácsi onnan hazatérve ismerősöknek, szomszédoknak sokat tolmácskodott 1944-ben. Sipos Mátyás, a nagytőkei Kalinyin tsz későbbi elnöke Trockijt is ismerte (róluk a könyv Szentes és Odessza fejezetében írok). Valamelyik rokoncsaládból maradt rám - egyebek között - az általam nem ismert Olasz Sándorról egy fénykép.

Könyvünk Szentes az orosz internetben című fejezetében van említve néhány szentesi a GULAG áldozatainak a köréből. A világháló további figyelése újabb adatokat hozhat, pl. már a város új orosz testvérvárosa életéből is.

A következő, bennünket érdeklő dátum 1927. július 14., ekkor játszott városunkban szimultán sakktornát Alechin sakkvilágbajnok. Mint Labádi Lajos idézett kronológiájából tudjuk, a 39 játszmából 34-et megnyert, öt pedig döntetlen lett.

Varga Éva moszkvai levéltári megbízott könyvének megjelenésével már a korábbiaknál reálisabb célkitűzés lehet a második világháború során szovjet hadifogságba esett szentesiek listájának rekonstrukciója is.

Az 1945-ben epizodikusan elkezdődött (és akkor egy időre be is fejeződött) gimnáziumi orosz oktatásról részletesebben az 1. kötetben emlékezem. Az 1949-ben már kötelező jelleggel beindult tanításról dokumentálásra szorul: kik vettek elsőkként részt, akár átképzősként, mint áldott emlékű tanítóm, Rácz Lajos (emlékszem, 1951 és 1952 nyarán sokszor konzultált velem), valamint Benedek Nándor, Mátyás Sándor és a ma is köztünk élő Kónyi Sándor a gimnáziumból, majd a kétéves főiskolát végzettek közül egykori osztálytársam, Nagy Sándor és mások?

1981 őszén az elnökletemmel zajlott le egy orosztanár-továbbképzés, melyen az Alekszandr Blok – Andrej Belij születési centenáriuma alkalmából két egyetemi kolléganő, Szőke Katalin és Szalma Natalja tartott előadást kutatási eredményeiről.

Eleven emléke még az idősebb nemzedéknek a Déli Hadseregcsoport művészeti együttesének több itteni szereplése.

Nem elhanyagolható nyomot hagyott a város oktatásügyében két itt letelepedett orosz származású tanár, a néhány éve elhunyt Alekszandr Antonjuk (munkáját egyik idelátogatása idején megelégedéssel nyugtázta egykori tanára, A. Karpov professzor az alma materéből, a moszkvai Népek Barátsága Egyetemről) és a ma is itt tanító Vlagyimir Volosin, aki a matematika-fizika oktatásán túlmenően a város sakkéletének is jelentős résztvevője.

Napjaink vonatkozó adattára a városi könyvtár mint rendezőszerv dokumentációja alapján végigkövethető (pl. a 2002. nov. 26-án lezajlott orosz kulturális est, e sorok írójának Odessza-könyvbemutatója 2007-ben, stb.). Része a kapcsolatoknak az orosz sportolók gyakori itteni szereplése is.

Ez a kutatómunka szerves része lehetne egy jóval szélesebb vizsgálati körnek, melynek keretében a többi idegennyelv-tanár is részt vehetne. Talán így nevezhetnénk:
Hozzuk haza Szentes külföldi imidzsét!

Felhívás a város működő és nyugdíjas idegen-nyelv szakos tanáraihoz

Kedves kollégák!

A város értelmiségén belül a ti több mint félszáz főt kitevő rétegetek – az általatok ismert és tanított nyelvek révén – olyan sajátos eszköztárral rendelkezik, hogy messze túl tud tekinteni a város és az ország határain. Ezzel a napi tájékozódásotok az adott nyelvterület internetközegében szinte monopol birtokossá tesz benneteket Szentes külföldi ismertségét és hírnevét illetően is. Ezért - meggyőződésem - a ti kezetekben van annak a lehetősége is, hogy "hazahozzátok" mindazt a mai vélekedést és a történelem során lerakódott korábbi ismeretet, ami "kinn", az általatok művelt nyelvterületen már szinte közhelynek számít, ide "importálva" és magyarra áttéve viszont csupa újdonság lehet, szerves része az itt élő földijeink európai azonosságtudatának.

Magam már jó néhány éve igyekszem a saját szakterületem, az orosz filológia, sajtó és internet megfelelő hozadékát „letelepíteni“ a Kurca partján. Az utalt Időséta: Szentes, Szeged, szlávok című könyvemben közreadom valamennyi ilyen próbálkozásomat, beleértve azt a féltucatnyi cikkvázlatot is, amit a könyv megjelenéséig a Szentesi Élet hasábjain közöltem.

Hálás és biztos téma lehet a város leírása a 18-21. század német, francia, angol, spanyol stb. lexikonjainak a Szentes, Horváth Mihály, stb. szócikkeiben. Közismert továbbá Heinrich Böll kötődése a városhoz, amelynek Szentes eddigi legrangosabb világirodalmi tükröződését köszönhetjük. Az általatok bizonyosan rendszeresen böngészett angol, német stb. interneten is bizonyosan nem kevés magyar, ezen belül szentesi mozzanatra lehet bukkanni.

Ki-ki tehát a maga szakterületén bizonyosan nem kevés ilyen "apró" mozzanatról tud vagy szerezhet tudomást. Nos, tegyük hát mindezt minden szentesi közkincsévé!

Nem rögtön rendszerezett tanulmányokról van szó! Sok nyers vázlattal is lehet kezdeni. Amúgy se fél év, de akár három-öt esztendő alatt lehet e téren valami újat mondani. A lényeg, hogy elkezdjük. Jó munkát kívánok!

Dr. Fenyvesi István
a Szegedi Tudományegyetem
ny. egyetemi docense