Az ifjú színész hazaérkezve nagy örömmel újságolja az apjának, hogy megkapta az első szerepét.
– Képzeld – mondja –, egy olyan férfit fogok játszani, aki már harminc éves nős.
– Nem baj, fiam – mondja neki az apja –, legközelebb majd biztosan olyan szerepet kapsz, amelyben meg is szólalhatsz.
Ugrál a kenguru az isten háta mögötti vadonban, majd megáll, és megvakarja az erszényét. Ugrál tovább, megint megáll, haragosan összeráncolja a homlokát, és ismét az erszényéhez kap. Harmadszor aztán mérgesen kirántja a kölykét, nagyot sóz a fenekére, és azt mondja:
– Most legalább megtanulod, hogy többet ne egyél kekszet az ágyban!
– Olyan szívesen megtanulék síelni – sóhajt a százlábú –, de mire felcsatolom a léceket, kitavaszodik!
Egy lovag szörnyű állapotban tér meg a csatából. Páncélja behorpadva, sisakja félrecsúszva, fejéből csorog a vér, a lova sántít, és a lovag féloldalt lóg a nyeregben. A vár ura eléje siet, és megkérdi:
– Mi történt, dicső lovag?
A lovag kiegyenesedik, amennyire bír, és így válaszol:
– Uram, becsülettel küzdöttem szolgálatodban, és visszaűztem az ellenséget nyugatra.
– Hová űzted vissza őket? – kiált fel a nemes úr. – Nyugaton nem voltak ellenségeim.
A lovag borús tekintetet vet urára.
– Most már vannak.
Az utasszállító hajóról egy hosszú szakállú férfit pillantanak meg az egyik szigeten, aki vadul kiabál és integet.
– Ki az az ember ott? – kérdi az egyik utas a kapitányt.
– Fogalmam sincs. De mindig megbolondul, ha erre hajózunk.
A kamionos át akar hajtani a folyón, de félúton elsüllyed rakományostul. A pórul járt sofőr kiúszik a partra, és megvakarja a szakállát:
– A fene se érti, hogy süllyedhettem el, amikor a kacsának csak mellig ér a víz.