2011. szeptember 23.

Az első tanyai iskolák

Az elemi népiskolák története Szentesen (XIII.)

A nagykirálysági új iskola (1925)Szentes város külterületi határa a XIX. századtól megközelítette a 70 000 katasztrális holdat. A kialakult tanyás gazdálkodás következtében a lakosság számottevő része a várostól távol eső külterületen élt: 1869-ben 6300 fő (23%), 1900-ban 10 109 (32%), 1920-ban 11 543 (36%), 1949-ben 9719 (30%). A tanyai népesség gyermekei a nagy távolságok miatt el voltak zárva a városi iskoláktól. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1869-ben a lakosok 60 százaléka nem tudott írni és olvasni. Az analfabetizmus megszűntetését tűzte ki célul a népiskolai közoktatásról szóló 1868: XXXVIII. törvény, amely előírta, hogy minden szülő köteles gyermekeit iskolába járatni, életidejük 6. évének betöltésétől egészen a 12., illetőleg a 15. év betöltéséig. Mivel az "iskolakerülő" tankötelesek többsége a tanyai gyerekek közül került ki, a törvény elrendelte azt is, hogy a tanyai lakosok gyermekeinek az oktatásáról azoknak a városoknak és községeknek kell gondoskodniuk, amelyekhez a tanyák tartoznak. Az érintett településeket tanyai iskolák felállítására kötelezték. Az általános tankötelezettség elrendelése, valamint a tanyai iskolai hálózat kiépítése Szentesen is elérte célját, amennyiben a századfordulón már a lakosok 68 százaléka, 1930-ban pedig már 82 százaléka tudott írni és olvasni.

Szentes megelőzte a törvényi szabályozást, s már 1854-ben külterületi iskolát létesített a nagykirálysági határrészben. 1856-ban három újabb tanyai iskola nyitotta meg kapuit: a dónáti (amelynek telkét Sréter Antal polgármester adományozta), a belsőecseri (területét a Dósai család ajándékozta) és a kajáni. Az első három külső iskolát a református egyház, míg a kajánit a katolikus egyház ellenőrzése alá adta a város, de 1869-ben mind a négyet saját gondozásába vette.

Az első tanyai iskoláról várostörténeti monográfiánk így ír: "Az iskola épületét Szentes város nemes lelkű közönsége emeltette 1854-ik évben Fábiánsebestyén pusztai községtől körülbelül egy kilométernyire, vályogból, és zsindelyes tetőre, és még egy melléképület is." Az épületben található helyiségek: egy tanterem, két tanítószoba, egy konyha, a melléképületben egy kamra, egy istálló és egy ól. A város az iskolának egy hold jó szántóföldet adott a tanító díjazásába beszámítva. Az iskola első tanítója Méhes Dániel volt 1854– 1867 között, őt követte Kúsztós Lajos, aki 1875-ig vezette a tanintézetet.

A városi tanács Balog Dániel tanácsnokot bízta meg, hogy tartson vizsgálatot a nagykirálysági- és a dónáti tanyai iskolákban. A tanácsnok 1869. január 25–26-án tett eleget feladatának. Jelentéséből kiderül: "A királysági és dónáti tanyai iskolákban megjelenvén, a vett utasításhoz képest, mindkét iskolában a tanító jelenlétében a tanoncokat írás, olvasás és számtanból kihallgatván, kielégítőleg felelni tapasztaltam, meggyőződvén arról, hogy a tanítók tanoncaik iránt kellő szorgalmat tanúsítanak. Különösen Kúsztós Lajos királysági tanító az éneklést is kellő szorgalommal tanítja." A jelentésből kitűnt, hogy a királysági iskolába 47, a dónáti iskolába pedig 34 tanuló jár.

Kúsztós Lajos nagykirálysági tanító 1869. ápr. 25-i keltezéssel jelentést írt a városi tanácshoz, amelyből megtudhatjuk, hogy a tanító úr nem elégedett a tankötelesek beírattatásával, amiért elsősorban a szülőket hibáztatja. Levelében így ír erről: "E pusztaságon kint lakó gazdák, s a kint nem lakóknak tanyásaik az Istentől magzatokkal bőven megáldván, bár ingyen taníttatásba részesíttetnének, mégis annyira hanyagolják gyermekeik lelki művelését, hogy arra legkisebb gondot sem igyekeznek fordítani. Itt a rendes iskolázásról ők tudni mit sem akarnak, beérik azzal: ha tud, tud; ha nem, úgyis csak megnő. Ez szomorú dolog, kivált a tanítóra nézve, mert a szégyen később is az ő fejére hárul."

A jelentéséhez mellékelte az iskolájába járó tanulók legfőbb adatait, valamint a tanított tantárgyakat. A tanulói névsorból kiderül, hogy 1869 tavaszán összesen 43 gyerek járt a királysági iskolába, két osztályra bontva. A szülők foglalkozása: földész (gazdálkodó), tanyás, béres, kovács, takács, csősz. A tantárgyi felosztásból az derül ki, hogy szinte minden tárgyat közösen tanult az I. és II. osztály. Fontosabb tantárgyak voltak: vallástan, olvasás, írás, számolás, világ- és földismeret, életrendtan, magyar történelem, természettan, természetrajz, ének.

A századforduló éveire a nagykirálysági népiskola épülete teljesen tönkrement. Végül Klebelsberg Kunó minisztersége idején elbontották és teljesen újraépítették. Az új iskola 1925. aug. 30-án nyitotta meg kapuit. Az iskola tanítói voltak a fentieken kívül: Bori Sándor (1875– 80), Saling Géza (1880/81), Paksy János (1881/82), Molnár János (1883–95), Szilágyi Károly (1895–), Vida Lajos, Gyarmati Lajos, Jármos Károly, Mészáros Gyula, Mecs Balog Mária.

Labádi Lajos