Tanintézetek a Felsőpárton

Az elemi népiskolák története Szentesen (IV.)

Csató Sándor felsőpárti tanítóA XVIII. század közepén a felsőpárti lakosok sokszor panaszkodtak, mondván: "Az oskolának nagy távolsága miatt a gyenge gyermekek a tudományoknak tanulására fel nem adhatók, kivált alkalmatlan hideg időben, sáros útban, mert messzire menni tehetetlenek a kisdedek". A református egyháztanács belátta, hogy a Központi Leányiskola valóban elég távol van, ezért a Felsőpárton a leánykák részére iskolát állíttatott. 1746-ban megvette a felső Dombi kocsma (a mai Gyógyfürdő helyén állt) előtti negyedik udvart (nagyjából a mai Kiss Bálint és Arany János utcák találkozásánál). Ekkoriban érkezett Szentesre Béládi István volt szalóki prédikátor, akit a hívek "megmarasztaltak" Gaál István lelkész mellé segédlelkésznek, egyúttal megbízták őt a Felsőpárti Leányiskolába járó leányok tanításával. Itt működött az iskola 1782-ig. Ekkor az épületet eladták, s megvették helyette a szomszédos ingatlant (a mai kenyérgyár előtti portát). De ezen a telken az "épületek avultak és szűkek lévén, jónak látta az eklézsia ezen az udvaron új oskolaházat és a tanítónak szobákat építtetni 1799-ben".

Ebben az állapotában állott fenn az iskolaépület 1859-ig. Ekkor az alkalmatlanná vált régi terem helyett az utcavonalra egy új iskolatermet, majd az 5. osztály felállításakor (1883-ban) annak keleti végéhez egy másik tantermet építtettek. (Ekkoriban már ezt tekintették központi leányiskolának.) A tanítói lakás két utcai szobája szintén 1859-ben készült, majd 1896-ban a régi tanítói lakás konyhája szobává, s a volt iskolaterem konyhává és éléskamrává alakíttatott át. Itt laktak többek között Méhes Dániel (1832–1852), Csató Sándor (1852–1896) és Papp Lajos (1896–1926) igazgató-tanítók.

A XIX. század elején a város keleti része – a Szarkás domb környéke, a mai Rákóczi utcai gyógyszertár térsége – jelentősen benépesült, rövid időn belül öt új utca jött létre. Mivel zömmel fiatal házasok építkeztek erre, megszaporodott a gyermeklétszám. Főleg a leányok elhelyezése okozott gondot, mivel mind az alsópárti-, mind a felsőpárti (központi) leányiskolák távol estek. A felsőpárti szülők kérték az eklézsiát, hogy nyissanak új iskolát a leányok számára, erre azonban az elhúzódó templomépítés miatt egyelőre nem volt mód. Az érintett családok nem akarták bevárni a református nagytemplom elkészültét, ezért önerőből létesítettek egy magániskolát, és tanítónak felfogadták az alkalmatlansága miatt nemrég elbocsátott öreg Szeder Jánost. Az eklézsia elöljárói ebbe nem nyugodtak bele. A földesúrhoz fordultak segítségért, kérve egy megfelelő méretű telket az új iskolának. Kérelmük meghallgatásra talált; Fehérvári Ferenc uradalmi földmérő 1816-ban kijelölte a leányiskola helyét. 1817-re felépült az iskola és vele együtt a tanítói lakás. Az új iskola első tanítója Gyarmati Ferenc volt, aki korábban a fiúk iskolájában volt másodtanító.

A Szarkás utcából (Rákóczi u.) nyíló utca a katolikus temetőbe vezetett, ezért nevezték Felsőtemető utcának is (1906-tól Dósai Molnár Mihály u.). Az iskola nyugati ablaka alatt volt a római katolikusok régi temetője, ezért nevezték az iskolát Temető Utcai Leányiskolának; később hivatalosan Felsőpárti Református Leányiskolának. 1870-ig egy tanító tanította az idejáró kb. 150 leánytanulót. Ekkor az egyház az utca vonalára építtetett egy szép és tágas tantermet, 1875-ben pedig ennek déli végéhez egy másikat. A tanítói lakás két szobából, konyhából, kamrából és gazdasági épületekből állt.

A Felsőpárti Református Fiúiskola létesítésének pontos dátuma nem ismert. Annyi tudható, hogy 1827-ben még nem létezett, 1836-ban azonban már itt tanított Molnár Pál. Az iskolát tehát a két időpont között alapította a református egyház a mai Deák Ferenc utcában. Eredetileg ez is egy tantermes volt, amelyben 100-nál több növendék zsúfolódott be. Hiába panaszkodtak a szülék, hiába a tanítók, az elöljáróságnak az volt ez időben a felfogása, hogy: úgy szép az iskola, ha sok gyerek van benne. Az 1868. évi iskolai törvény értelmében a felekezeti iskolákat is fejleszteni kellett; a 3. és 4. osztályok felállítása igényelte a több tantermet. Így épült ennél az iskolánál is az utcai vonalon 1870-ben egy új tanterem, majd 1884-ben a déli oldalon egy másik tanterem.

Ugyanebben az utcában (1857-től már Iskola utcának nevezték) vett az egyház 1878-ban még egy iskolatelket a Piti örökösöktől. Eredetileg templomhelynek volt szánva, de mivel anyagiak hiányában a templomépítést elhalasztották, a telket iskolai célra hasznosították. Az épületben lévő kamrát tanteremmé alakították át, s itt tanultak előbb a fiúk, majd 1884-től a leányok egy része. Az udvartelek egy részéből az egyház faiskolát létesített a felsőpárti fiútanulóknak, a másik részét pedig tornatérnek rendezte be. 1890-ben az utcavonalon új iskolaépületet emeltek, amelyben a kor legszebb és legmegfelelőbb iskolatermeit alakították ki.

A református hívek számának szaporodásával az iskolakötelesek száma folyton növekedett, idővel nem fértek el a meglévő iskolákban. 1860-ban az egyház elhatározta, hogy szaporítja az iskolák számát a Felsőpárton. Megvette a Szarkás utcában (Rákóczi F. u.) az ún. Horváth László-féle házat 2600 forintért. A telken lévő magtárt átalakíttatta két iskolateremmé az 1. és 2. osztályos fiúk és lányok részére. Az új tanintézetet hivatalosan Felsőpárti Külső (Vegyes) Iskolának nevezték. Első tanító volt a leányiskolában Katona József; a fiúiskolában Lénárt Lajos volt segédkántor.

(Folytatjuk)

Labádi Lajos