Bácskai Mihály

Legördült a függöny, elhalkult a dal, kialudtak a fények. Elment Miska bácsi csendben, talán a szája sarkában és a szeme fényében az utolsó pillanatban is ott volt a mindenkit bátorító mosolya. Sokan nem hittük el, hogy ez bekövetkezhet, bár tudjuk, hogy ahogyan a játék, az élet is egyszer véget ér. De mégis, vannak olyanok, akikről nem lehet elhinni, hogy ez náluk is bekövetkezhet. Aki életét a fiataloknak, a jövőnek, a szellem szabad szárnyalásának szentelte, az örökre fiatal, bárhogy is múljanak felette az évek.

Mindenki csak Miska bácsiként ismerte és talán olyanok is vannak, akik pályájának részleteit nem ismerték.

A Bácsalmás és Szabadka közötti Csikérián született 1929. augusztus 10-én. Fiatal szülei földművesek voltak, a családi hagyomány folytatása kedvéért választja majd a mezőgazdasági technikumot.

Érettségi után egy évig otthon dolgozik a földeken, de aztán elhatározza, hogy tanulni fog. Mivel a maga örömére már faragott verseket, úgy dönt, bölcsész lesz.

Bálint Sándor és Klemm Antal professzor irányításával néprajzi és nyelvészeti kutatásokba kapcsolódik, akadémiai ösztöndíjas lesz. Az első nagy nyelvatlaszban Sárköz anyaga az ő munkája is.

Harmadéves korában megnősült, negyedéves volt, amikor első gyermeke megszületett.

Első tanári évét a szegedi Radnóti Gimnáziumban töltötte. Diákjai, akiket egy évig tanított, még az 50 éves találkozójukon is nagy megbecsüléssel vették körül. Eredményei ellenére váratlanul Szentesre helyezték. Lehet, hogy számára ez akkor egy kellemetlen dolognak tűnt, de Szentes a döntéssel kincsre lelt.

1953-ban a Horváth Mihály Gimnáziumban tanári munkája mellett elindította a diákszínpad varázslatos életét is. A szabadidő tartalmas eltöltése mellett az volt a célja, hogy diákjai talpraesett, sokoldalú, értelmesen és szépen beszélő felnőttként bármely hivatásban emberül állják meg a helyüket. Nem színészeket akart nevelni tehát, bár kezdettől fogva többen választották ezt a pályát is. Hasonló cél vezette az irodalmi-drámai tagozat megszervezésével is.

Időközben a HMG igazgatója lett. A sokszínűségre való törekvés itt is megmutatkozott. A nyelvi tagozatok mellett erősödött a kémia-fizikai szak, szorgalmazta a matematika kiemelt szerepét, saját példájával is támogatta a sportágak körének szélesítését az iskolában. Életével, munkájával mutatott példát egy olyan intézményben, ahol minden diák és tanár biztonságban érezhette magát. Egy nagy közösség tagjai lehettek, miközben megőrizték, fejleszthették önállóságukat.

Bármennyire is megyünk az országba, ritkán találkozunk olyan emberrel, aki Szentesre terelvén a szót ne azt kérdezné: — Mi van Miska bácsival?

Emblematikus alakja lett a városnak, s olyan iskolát teremtett mely a szellem szabad szárnyalásával sok ezer diáknak adott életre szóló útravalót. Nem csak közvetlen tanítványainak, hanem a város valamennyi polgárának átsugározta ezt a szabadságot, Szentes tisztelete jeléül 1997-ben díszpolgárává választotta.

Értékrendje nem csak diákjaiban, hanem az egész városban tovább él.

A sok visszatérő egykori diák élete mellett figyelemmel kísérte négy gyereke és hat unokája világát. Amíg bírta erővel, művelte kis kertjét az iskola udvarának oldalában. Örült, hogy egykori otthona, a régi szolgálati lakás lehetőséget adott az iskolai munka célszerű bővítésének.

Mindennapi porló világból ő most elköltözött. Mosolya aggódó, elismerő, de szigorú szava s az újra, a szépre nyitott szabad szelleme örökre közöttünk marad. Hosszú évtizedekig ha az egykori HMG-sek találkoznak, anekdotáikban, megemlékezéseikben elő-elő fog bukkanni s mindannyian akik ismertük magunk előtt láthattuk utánozhatatlan mosolyát, halljuk jóízű kacagását és látjuk felemelt ujját, amellyel óvott és egyben gondolkodásra késztetett bennünket. Ha most elolvashatná ezeket a sorokat, valószínű letenné a szemüvegét, átölelve hátba veregetne bennünket, s azt mondaná:

— Föl a fejjel gyerekek, s játsszunk még, játsszunk még tovább!

Miska bácsi nyugodj békében annak a városnak a földjében melynek szabad szelleméért oly sokat tettél!

Szirbik Imre
polgármester