Az új szobalányt a ház ura veszi fel:
– A legutolsó helyéről miért jött el?
– Mert a nagysága rajtakapott, amikor az úr bejött hozzám.
– Rendben van. Holnap beléphet.
Az orvosprofesszor három békát vásárolt, hogy ne legyen ráutalva a Meteorológiai Intézet bizonytalan jóslataira. Barátja megkérdezi tőle:
– Miért vettél három békát? Hiszen időjóslásra egy is elég.
– Azért vettem hármat, hogy kétes idő esetén konzíliumot tarthassanak.
Sorozó orvos kérdezi:
– Van valami baja?
– Gyomorfekélyem van, tüdőbajjal kezelnek, visszereim vannak, és egy kissé süket vagyok.
– Alkalmas. Önnek valósággal megváltás lesz a hősi halál.
– A bevonuló újoncokat fennhangon oktatja az őrmester.
– Figyelmeztetem magukat, hogy maguk itt már nem civilek többé. Vegyék tudomásul, hogy a laktanya kapujánál megszűnik a civilizáció!
Két hölgyike üldögél a Duna-parton. Az egyik dicsekedve mutatja új briliánsgyűrűjét. A másik megkérdi:
– Mondd, hány barátos ez a gyűrű?
Liszt Ferenc igen önérzetes művész volt, s a zenét mindennél nagyobb szentségnek tartotta. Egy alkalommal a pétervári udvarban hangversenyezett. Az egyik zenedarab közepén Miklós cár hangosan beszélgetni kezdett a mellette ülő előkelőséggel. Liszt erre váratlanul abbahagyta a játékot, de olyan feltűnően, hogy maga a cár fordult oda hozzá:
– Mondja, kedves Liszt, miért hagyta abba?
Liszt felállt a zongora mellől, udvariasan meghajolt, és azt mondta:
– Felség! Ha a cár beszél, mindenkinek el kell némulnia.
– Úristen, mindjárt itt a férjem! – mondja ijedten a feleség a szeretőjének. – Már hallom a lépteit a folyosón. Menj gyorsan, ugorj ki az ablakon!
– De a tizenharmadik emeleten vagyunk!
– Mi az? Csak nem vagy babonás?
– Az esküvő előtt azt mondtad, hogy én vagyok az istennőd – mondja a feleség a férjének.
– No igen, úgy is volt... de azóta ateista lettem!
A nyuszika a kígyónak:
– Nem haragszol, hogy piszkáltalak azzal, hogy nincs lábad?
– Nem.
– Na, akkor kezet rá!