2011. március 18.

Az 1848/49-es mártírok krónikása

110 éve hunyt el Hajdú Lajos református iskolaigazgató (II.)

Az olmützi várbörtönben is szenvedett Hajdú LajosA kiegyezést követő években bontakozott ki igazán Hajdú Lajos közírói tevékenysége. Programszerű célként tűzte ki, hogy írásaival maradandó emléket állít a szabadságharc sokat szenvedett mártírjainak. A személyes tapasztalás hitelességével jelenítette meg a várbörtönök lakóinak életét, a korabeli börtönviszonyokat; név szerint felsorolva a szabadságharcos múltjuk miatt rabságra vetetteket. Megrázó erejű cikkeit a Vasárnapi Újság, valamint a Hazánk és a Külföld közölte több sorozatban: Börtönkrónika; Az 1848-49. magyar államfoglyok josefstadti börtöne (1869); A régi napokról; Mártír halottak statisztikája (1871); Magyar foglyok útja 1850-ben Budától Olmützig (1872) stb.

Az alábbiakban részleteket olvashatunk a Börtön-krónika c. írásából, amelyet a Vasárnapi Újság tett közzé 1869-ben.

"A világosi gyásznap befejezte a forradalmi harcot, s megnyitotta a rémuralom korszakát. A szabadságharc hősei és szereplői, ha külföldre menekülniük nem sikerült, elfogattak, börtönbe vettettek, melynek ajtaja, kivált a bosszús szigor első időszakában, csak a vesztőhelyre nyílt, vagy évekig csukva maradt megettük. A haza vértanúit, kik bakó-kéztől estek el, ismeri mindenki, neveiket a kegyelet őrzi minden szívben. A foglyok hosszú sora, bár ítéleteik akkor szintén nyilvánosság elé adattak, ma már többnyire feledve; pedig szintén megérdemlik, hogy mint a hazáért szenvedettek, emlegetve legyenek. E szomorú krónika feljegyzője, Olmütz és Josephstadtban majdnem hét évig szenvedett; börtöntársai neveit most jegyzékben közli e lapok olvasóival; remélve, hogy akad példájának követője, ki a többi börtönökről is közlend hasonló jegyzéket.

Mielőtt azonban börtöntársaim neveire térnék, előzményül még némi tudni valókat kell említenem. A hazafi erény büntetésére cs. kir. Haditörvényszékek voltak felállítva Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesvárott, Nagyszebenben, Pesten, mely a fő és központ volt. – Aradon legnagyobbrészt katonák felett mondatott ítélet. Pesten legnagyobb volt a foglyok száma, itt több hadbíróság is működött, az ítéletek is legszigorúbbak voltak, kivált 1849-ben. Bécsben is történtek elitélések, sőt alkalmilag egyes helységekben is, melyekről rejtélyesen lehetett hallani. – Most ezeket is napvilágra kellene hozni. E hadi törvényszékekben idegen auditorok és hadbírák, valószínűleg a legtöbb esetben felülről vett egyenes parancs szerint ítéltek a vádlottak élete, vagyona és szabadsága fölött. A szenvedély és boszszú első rohamában az ítéletek a legszigorúbbak voltak. Sok halált kapott. S aki kegyelmet nyert is, a kegyelem többnyire súlyos börtönbüntetésből állt. Utóbb a halálítéletek abba hagyattak s a börtönbüntetés volt a rendes ítélet, és pedig 1–20 évig tartó, vasban vagy vas nélkül. Rendszeresített börtönök, melyekbe az elitéltek szenvedni hurcoltattak, hazánkban voltak: Munkács, Arad, Leopoldvár, Eszék, Pétervá-rad, Zára, Gradiska; – idegen országokban, jelesül Morvában: Olmütz, a Morva vize partján, erős várral; Csehországban: Theresienstadt az Elba partján, Josephstadt, az Elba és Metau kis folyó öszszefolyásánál, Königgrätz hasonlóan az Elba partján; Tirolban Kufstein, egy sziklatetőn…

Midőn 1850. januárban e cikkíró Olmütz vára Katalin-kapuja melletti börtönébe bezáratott, már akkor néhányan voltak ott, ezután naponként növekedett a szám, hadi és polgári egyének oda szállásoltatása által. Olmütz Morvaország fővárosa mintegy 10–15 ezer lakossal, egyszersmind első rangú várerőd az osztrák birodalomban. A város a vár közepén van, körülvéve a várfalai és bástyái által. Pestről Pozsonyig még 1849-ben nem levén vasút, a foglyok tengelyen szállíttattak Pozsonyig, innen vasúton Olmützbe, hova rendesen éjjel érkezett meg a fogolyszállító vonat. A fogda a Katalin nevű várkapu mellett nyúlt el, mintegy 25–30 ölnyi hosszúságban, legnagyobb szélessége alig 2 öl. A foglyok a vár kazamataiban laktak: a nagyobb szobákban 7–8, a kisebbekben 3–4. Várparancsnok ez időben Böhm nevű volt…"

Hajdú Lajos 1852 májusáig összesen 153 foglyot vett számba, köztük 57 polgári, 81 katonai és 15 idegen nemzetiségű elítéltet. A polgáriak között szerepelt Szontágh Pál későbbi parlamenti alelnök, Zsigmondy Vilmos mérnök, híres kútfúró, Rómer Flóris nagyváradi kanonok, neves régész. A katonai foglyok között találjuk Moga János és Zichy Ferdinánd tábornokokat, Mezei Károly ezredest, több csata jeles hősét, és Máriássy János ezredest, "Arad vívóját", akiket 18 évre ítéltek. A legnevezetesebb idegen fogoly Bakunin, a híres orosz forradalmár volt, "ki a többi foglyoktól külön őriztetett, éjjel-nappal két őr állt szobájában, rajta keresztben két vas. Az osztrák kormány később kiszolgáltatta Oroszországnak, ez pedig a szibériai ólombányákba hurcoltatta, onnan csudálatos módon Kamcsatkán át megszökött és megmenekült".

Hajdú saját magát a polgári foglyok 57. tételeként tüntette fel az alábbiak szerint: "Keszi Hajdú Lajos, felszentelt ref. lelkész, a szentesi ref. gymnasium igazgatója, a tiszavidéki, később szegedi, és alföldi lapoknak rendes levelezője volt, jelenleg kisújszállási gymnasiumi tanár – (e jegyzék közlője.)"

(Folytatjuk)

Labádi Lajos