Százötven éve, 1861. március 6-án Szentes Eperjes nevű határrészének egyik tanyáján született Négyesy László. Munkássága sokrétű. Nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak megalakulásától alelnöke, majd elnöke volt.
Elemi iskolai tanulmányait tanyai iskolában végezte, majd az akkor hatosztályos szentesi gimnáziumba került, amely még a Széchenyi ligetben, a mai múzeum épületében működött. A hetedik és nyolcadik osztályba Egerben járt. Itt tett érettségi vizsgát. Budapesten és Bécsben folytatta egyetemi tanulmányait. Tanári pályáját Egerben kezdte, majd a szolnoki gimnázium tanára lett. A budapesti egyetemen 1893-tól oktatott.
Azon kevés irodalomtörténészünk egyike, aki nyelvészeti tevékenységet is folytatott, ezért vizsgálta – ebben úttörő volt – az irodalmi alkotások nyelvi értékeit is. Egyetemi tanártársa, Horváth János irodalomtörténész írja: "…ő/ti.: Né-gyesy / oly specialistája az irodalomtörténetnek, aki másokhoz képest jobban felszerelte magát az irodalom nyelvi oldalát illető szabatos ismeretekkel, s ennél fogva a szaktudományunkban oly igen fontos formatörténeti problémák iránt a megszokottnál hasonlíthatatlanul kiműveltebb fogékonysággal bír."
Ma is haszonnal olvashatók értekezései Aranyról, Berzsenyiről, Csokonairól, Gvadányi Józsefről, Tompa Mihályról, Eötvös Józsefről, Madáchról, Gyulai Pálról. Életműve jelentős része Zrínyi-kutatása. Nemcsak Zrínyi írásművészetéről írt máig érvényes tanulmányokat, hanem szorgalmas szöveggondozó is, Zrínyi-kiadásai az irodalomtörténet íróinak ma is fontos források.
Gimnáziumi tankönyvek szerzőjeként a tudományosság követelményeinek szabatos, közérthető stílusban tett eleget. Ő a készítője a Pallas Nagy Lexikona számos irodalomtörténeti, esztétikai szócikkének is.
Korszakos jelentőségű munkája a magyar verselés rendszerezése. "Minden népnek – írja – nyelvéhez és zenéje természetéhez képest saját versrendszere fejlődik, melynek tehát nemzeti vonásai vannak. A mi költészetünkben három versrendszer van, ti.: a nemzeti, az antik és a nyugat európai. A két utóbbit sajátos verselő eljárással alkotjuk."
Tanárként az egyetemi hallgatók számára tartott stílusgyakorlatai váltak híressé. Babits Mihály, Juhász Gyula, Oláh Gábor, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Csáth Géza, Mohácsi Jenő és mások e szeminárium résztvevői. Kosztolányi Dezső írja Négyesy halálakor: "Négyesy László köztünk van ebben a zsongó köpü-ben. Ő nyugodt és fölényes. Minden vélemény szabad, akár egy eszményi parlamentben. Jobbra és balra pártatlanul osztogatja az igazságot. A magyar irodalom a fontos."
Négyesy László 1920–22 között Szentes országgyűlési képviselője is volt. A Ke-resztény-Keresztyén Kisgazda és Földműves Párt (Nagyatádi Szabó István pártja) jelöltjeként 5070 szavazatot kapva előzte meg a másik két jelöltet. A képviselőséget a közügy szolgálatának tekintette – írja róla tanítványa, Barta János professzor. Ellenezte e kurzus kilengéseit, tiltakozott az egyetemeken folyó verekedések ellen. A parlamentben legnagyobb figyelmet keltő beszédét a trianoni béke elfogadása körüli vitában tartotta.
Budapesten hunyt el 1933. január 7-én, 72. évében. Könyvhagyatékát a szentesi Horváth Mihály Gimnázium könyvtára elkülönítve őrzi.
A város nem felejtette el híres fiát. Utcát nevezett el róla (1967), a gimnáziumban pedig 1990 óra márványtábla őrzi emlékét. Fölötte Vígh László múzeumi főrestaurátor rajzolta portré idézi a maiaknak szentesi halhatatlanunk arcvonásait.
Múlt év végén pedig a városi könyvtár antológiát jelentetett meg szentesi szépirodalmi alkotásokból. A kötet Négyesy László néhány írását is tartalmazza.
Bucsány György