Kijelölt útszakaszon ki nem találkozott már olyan forgalmi táblával, hogy a megengedett sebesség óránként 40 kilométer! Ez a legősibb és legolcsóbb magyar útjavítási módszer, mert sokkal könnyebb a tiltó figyelmeztetést – ráadásul hosszabb időre is – kitenni az útra, mint a kátyúkat és az aszfalt dudorait eltüntetni. Inkább legyen a jármű vezetője a közlekedési út meghitt vendége és nyeljen csak több benzint a motor, hiszen mindez semmiség az élet komoly problémáihoz képest.
* * *
Némely banknál az ügyfeleket fogadó pult fölé kiakasztott felhívás – a lényegét összesűrítve – így szól: "A diszkrét pénzkezelés érdekében kérjük Önöket, hogy egymás mögött pár lépés távolságra álljanak!" Tulajdonképpen ez is költségkímélő banki megoldás a diszkrét kiszolgálási körülmények konkrét megteremtése helyett.
* * *
Országosan népszerű színészünk jegyezte meg egy arra alkalmas műsor keretében, hogy a rövid életű siker és a tartós elismertség nem egy tőről fakad. Valóságos érték szerint biztosan nem. Az elsőnél a magát kellető mutatvány a meghatározó, lásd a tévés celebek hiányos öltözetét és füleld obszcén beszédüket. A másiknál az egyéni tehetséggel átszőtt teljesítmény adja a produkció művészi hitelét és színvonalát a nyilvánosság arénájában. Ebből is látszik, hogy van közönsége az ösztönökre épülő egyfajta szubkultúrának is.
* * *
Diákkoromban nem egyszer hallottam tisztes tanáraimtól, hogy a hazafiságnak bizony szerves része anyanyelvünk védelme, helyes használata! Ez napjainkban is különösen időszerű. Például bürokrata fogalmazás, hogy "az elveszett kerékpár megtalálásra került". Azután, jó néhányan mondták már Szentesen is, hogy panaszát levélben küldte el az illetékes hivatal felé. Ahelyett, hogy elküldtem a levelet a hivatalba, vagy a hatóságnak. Annak idején az aranycsapatban, Bozsik a focipályán nem a jobbszélső Budai felé, hanem pontosan Budainak rúgta a labdát, különben sohasem született volna gól a támadásból.
* * *
Nem a nyelv a hibás, ha valaki "töri a magyart", hanem az aki elköveti. Ez érvényes például az Eurosport egyik magyar riporterére, aki egyetlen rövid közvetítés alatt tucatszor úgy fogalmaz, hogy a képernyőn szereplő atléta ilyen vagy olyan versenycsúcsokkal, testmagassággal és éremgyűjteménnyel "rendelkezik". Mintha az atléta valami potentát hatósági ember lenne... Helyes magyarsággal úgy hangzik a dolog, hogy az atléta, száz méteren már futott, tíz másodpercen belül, testmagassága közel, két méter, és van, három olimpiai aranyérme is. Tehát a riporter "rendelkezhetne" jó nyelvi képességgel is…
-bert