A város legnagyobb adófizetője

Új munkalehetőségek a Hungerit Zrt.-nél

Az új zsigerező vonal. Mire e sorokat olvassák, már üzembe is állították az automata gépsortVolt két rossz évünk – fogalmazott Magyar József, a Hungerit Zrt. vezérigazgatója beszélgetésünk során, majd még hozzátette: azután jött egy olyan év, amelyet pozitív eredménnyel zártunk. A 2010-es esztendőről van szó.

Mit jelent mindez? – gondolkodott el a szakember. – A tények azt mutatják, hogy abból a két nagyon rossz évből, abból a válságból és az általam nevenincs egyesületnek nevezett állatvédő egyesülettől szabadulva valamelyest sikerült a veszteségeken túljutni – mondta.

Az áruk zömét sikerült eladni, a cég minimális raktárkészlettel fordult, igaz, hogy nem vágtak le annyi árut, mint amennyit terveztek. Annak több oka volt, mint például a takarmányár-drágulás, és egyebek, amelyek szeptembertől bekövetkeztek, de különösebb baj nem történt. A Hungerit Zrt. idén egy kicsit nagyobb ambícióval indul az évnek. Ami a tavalyi beruházásokat illeti, közel 350 millió forintot fordítottak rá, elsősorban kisebb-nagyobb csomagológépeket, targoncát, számítógépeket vásároltak.

Magyar úr említette a nehézséget, a kacsamizériát. Egy esetben történt meg az, hogy volt, aki nem vette át a kiskacsákat, vagy volt több is? Íme a válasz:

– A takarmányárak tavaly október óta drasztikusan emelkednek, már-már-kéthetente, talán naponta változnak. A termelőknél ez úgy van, hogy ha lefogadja, majd hat hétig neveli, azalatt nincs tápár-változás. Lefogadás előtt megkértük a tápárakat, és mielőtt még kikeltek volna a kiskacsák a tojásból, előtte két nappal megváltoztatták az árat, a termelő pedig a takarmányár-változás miatt úgy döntött, hogy nem fogadja a napos kiskacsákat. Mi olcsóbban nem tudtuk adni, így tizenháromezer naposkacsát le kellett fojtani. Évente több mint egymillió napos-kacsát helyeztünk ki, ahhoz viszonyítva ez kis volumennek számít, ugyanakkor a dolog jelzésértékű volt a termelők részéről. Sajnos nem tudunk ellene tenni semmit, azt látjuk, hogy az egész gabonakereskedelem a spekulánsok kezében van.

– Ennek ellenére beindulnak a kacsa feldolgozás során beszerelt automata zsigerelő vonallal. Nem merészség ez?

– Hogy mi a merészség és mi a gyávaság, ezt nagyon nehéz eldönteni. Két évvel ezelőtt határoztuk el, hogy meglépünk egy ilyen beruházást. De akkor a likviditási helyzetünk miatt nem mertük megcsinálni. December elején döntöttük el, hogy belevágunk. Amikor vége lett a vágásnak karácsonykor, azonnal átadtuk a terepet. Az eredmény: február 14-én indulunk egy teljesen új vonallal. Ezzel az egyik legnehezebb fizikai munkát váltjuk le a cégnél, szinte minden műveletet gépek végeznek el. Olyannyira, hogy 32 emberrel kevesebb kell az egy órai vágáshoz, ez azt jelenti, hogy eddig 120–130 ember kellett 2800 kacsa levágásához. Mostantól 2800 kacsa helyett 3800-at vágunk. Így nő a hatékonyságunk. De ezt a 32 embert nem akarjuk elküldeni, sőt a közeljövőben 150–200 főt szeretnénk fölvenni a céghez. Úgy látjuk, hosszabb távon tudjuk őket foglalkoztatni. Ami a zsigerező vonalat illeti, az a belsőségek, a bél, a zsír, a máj, a zúza és egyebek eltávolítását eddig kézzel végeztük, mostantól az automata soron, több gép egymás utáni sorbaállításával elértük, hogy emberi kéz érintése nélkül elvégezzük a belsőség kiemelését, a tisztítást a kacsában.

– Erre az évre többet terveznek valamivel?

– Igen. Egy másik beruházás keretében 150 négyzetméterrel bővítjük a csirkedarabolót, már tavaly megvettünk egy csomagológépet, most beszereljük. Ezzel az úgynevezett védőgázas bdf-es csomagolás lehetőségét bővítjük, mert az áruházlánc áttér az ilyen csomagolású termékek árusítására, és ebben mi is szerepet szeretnénk vállalni.

– A Hungerit Zrt. a város legnagyobb adózó cége. Megtudhatjuk, mennyi az az összeg, amit befizet az önkormányzat kasszájába?

– Úgy 200–210 millió forint körül adózunk. Tudom, nagy szüksége van rá a városnak. Azt sem bánnám, ha a dupláját kellene fizetnem, csak legyen miből.

– Hogyan alakul a piac a Hungerit szemszögéből?

– Változó. Ez az év nem indult roszszul, árbevétel szempontjából kicsit jobb volt a január a tavalyinál, ha ez folyamatában így maradna, akkor biztatóak lennének a jelek. Nagyon nehéz év lesz, pontosan a takarmányár-emelés miatt. Sajnos, ezt az áremelést tovább kell hárítanunk a fogyasztókra, a vágóhidakban már semmi tartalék sincs. Átlagban 20–25 százalékos fogyasztói áremelést eredményezhetnek, és az is lehetséges, hogy nem ez lesz az utolsó.

– Egyébként bővült a piacuk?

– Gyakorlatilag 30 országba exportálunk, ennyi maradt is. Talán az országokon belül az arány változott valamelyest, egyes országok, akik eddig kevésbé voltak érdekesek, most jobban érdeklődnek a termékeink iránt. Ilyen a cseh, a szlovák piac. Az 50–50 százalékot továbbra szeretném megtartani az export és a belföldi piac között. Ez egy egészséges arány.

– Mennyiben változott a multinacionális cégekkel való kapcsolat?

– A multikkal nagyon nehéz boldogulni. Mennyiben változtak? Talán egy kicsit könnyebb velük megegyezni, mint eddig.

Lovas József