A futsal örök szerelem marad

Nyolcévi közös munka után szétváltak a Szentesi VSC futsal csapatának és Szerencsi Istvánnak (képünkön) az útjai. A csapat immár csak volt szakosztályvezetője, mivel Szentesen nem marasztalták, Szegeden építi újjá a futsalt, ugyanis a sportágtól nem szeretne elszakadni. Szerencsi István csak barátokat hagy maga után Szentesen, a legszívesebben pedig a bajnoki és Magyar Kupa bronzérmekre emlékszik vissza.

– A 2001-es esztendő nyara minden bizonnyal örökké emlékezetes marad az ön számára. Hogyan emlékszik vissza a futsalcsapat alakításának körülményeire?

– Szentesen évtizedes hagyományai vannak a kispályás labdarúgásnak. Rúzs-Molnár András keresett mag azzal az ötlettel, hogy lépjünk ki egy helyi gárdával a városi szintről, és méressük meg magunkat az MLSZ égisze alatt futó országos futsal bajnokságban. Gyakorlatilag egy hónap alatt kellet megszervezni mindent, a Szentesi Vasutas SC befogadott minket, így a klub egyik szakosztálya lettünk. Pontosan emlékszem, hogy az első mérkőzésünket kölcsönszerelésben játszottuk az akkor már komoly hírnévnek örvendő szegedi Első Beton második csapatának otthonában, és 3-3-as döntetlent értünk el. Kétéves NB II-es szereplést követően feljutottunk az első osztályba, és egészen 2010-ig itt szerepeltünk.

– Melyek voltak a legszebb évek?

– Kétszer is bronzérmet szereztünk, egyiket a bajnokságban, a másikat a Magyar Kupában, de voltunk negyedikek is a pontvadászatban. Egyértelműen azok a szezonok voltak a legsikeresebbek, amikor még a Koncz Zsolt-féle társaság, a régi, rutinos játékosok itt játszottak. Ezekben az években kétszer is Szentes adott otthont a Magyar Kupa döntőnek, Koncz Zsoltot pedig az Év futsal-edzőjének választották. Ez az az időszak volt, amikor a városi nagypályás csapatra még lehetett építeni a teremlabdarúgást, a helyi klubbal meg tudtunk állapodni az együttműködésről, sajnos később ez megváltozott és évek óta elképzelhetetlen. Szentesen a nagypályás klub vezetői nem segítik a futsalt, ugyanakkor Makó, Orosháza vagy Hódmezővásárhely részéről mindig megkaptuk a támogatást.

– Az utóbbi évek már nem a sikerekről szóltak…

– Az elmúlt két esztendőben a bent maradásnak is örülnünk kellett, a hazai mezőny ugyanis ellépett mellettünk. Amíg Szentesen az anyagi támogatás mértéke gyakorlatilag változatlan maradt, addig egyre több profi együttes jelent meg az NB I-ben. Kezdettől fogva a Biochipp Kft. állta a költségek közel felét, nem beszélve a saját egyéni támogatásaimról, ehhez tett hozzá az önkormányzat, majd a második NB I-es évünktől kezdődően a Legrand és a MetalCom. Ez utóbbi két szponzor idén nyáron visszalépett a támogatástól, ez gyakorlatilag meg is pecsételte a sorsunkat, csak a másodosztályt tudtuk vállalni. Sajnálom, hogy mi nem juthattunk egyszeri, rendkívüli anyagi támogatáshoz, pedig olyan csapatokat láthattak volna Szentesen a szurkolók, mint a Ferencváros, az Újpest, a Vasas, vagy a Rába ETO.

– A gárda búcsúzott az NB I-től, ön pedig a csapattól. Miért?

– Nyolcévi munka zárult le az életemben ezzel a döntéssel, de már helyreraktam magamban a dolgokat. Az NB II-ben is vállaltam volna a munkát, attól függetlenül, hogy Szegedre költöztem, de Makra Zoltánnal, a Szentesi Vasutas elnökével nem tudtunk megegyezni. Ő úgy volt vele, hogy aki nem Szentesen lakik, az messziről ne segítse a klubot. Mivel olyan szekér után nem érdemes szaladni, ami nem vesz fel, így elváltak útjaink, habár még formailag tagja vagyok az egyesületnek. Szeretem annyira ezt a sportágat, hogy ne hagyjam abba, ezért az Újszegedi TC-ben gyakorlatilag a nulláról építjük újjá a szegedi kispályás labdarúgást támogatók és a környékbeli, megyei nagypályás labdarúgó csapatok segítségével. Egy hónap alatt nagyobb támogatottságra találtunk, mint nyolc év alatt Szentesen. Sikerült jó képességű fiatalokból összeállítani a keretet, akik önként szívesen vállalták, hogy pályára lépnek szegedi színekben. Mivel az NB II Keleti-csoportjában összesorsolták a Szentest és az Újszegedet, biztos, hogy furcsa érzés lesz egykori sikereink színhelyén a vendégek kispadján ülni. Köszönöm azoknak, akik eddig támogattak, és sajnálom, hogy Szentesnek nem kellett az első osztályú futsal, éppen ezért a magam részéről nagyon szorítok Némethy Laci-éknak, hogy ha már így alakult, akkor legyenek sikeresek a másodosztályban, a labdarúgást szerető emberek ugyanis megérdemelnék, hogy legyen minőségi futball Szentesen.

H.V.