Mi, negyvenesek különös korosztály vagyunk. Gyermekkorunkat a régi rendszerben éltük, felnőttkorunkat, "a nagybetűs életet" az újban kezdtük. Gyermekként már nem éltük meg a rosszat, felnőttként viszont keményen küzdenünk kell a jóért.
Mi, negyvenesek középiskolában oroszt tanultunk, felnőttként az angolt kell használnunk. Gyerekként az állandóságot, a változatlanságot szoktuk meg, felnőttként nehezen illeszkedtünk be a hirtelen változó világba.
Gyermekkorunkban először a Deltában hallottunk a számítógépről, gyerekeink a járókában vele nőnek fel. Laptopot csak az amerikai filmekben láttunk, gyerekeinknek az e-könyv sem idegen.
Még emlékszünk az MK-27-es magnóra, a 1980-as táncdalfesztiválra, a fekete-fehér tévére. Még fogyasztottunk egyforintos fagyit, három hatvanas kenyeret, hetven filléres kiflit. Általános iskolában felvonultunk május elsején, nyolcadikban mi vittük az iskola tábláját. Még láttunk csatos bambisüveget, a strandon hordtunk fecskegatyát, csodáltuk a kereklámpás 1500-ös Ladát.
Mi negyvenesek hétfőnként nem tévéztünk és más napokon is csak két csatornát néztünk. Gyerekként leghőbb vágyunk volt egy bicikli, tinédzserként egy kismotor, amelyből a választék nagy volt: Komár később Romet, Riga, Verhovina, de a király gép mégis a Simson lett.
Az ételek terén nem voltak nagy igényeink: lehetett kapni 8-10 féle felvágottat (a legkedveltebb volt a parizer), volt sertés- és marhamájkrém és a ház körül megtermett a zöldség-gyümölcs. Banán- és narancs pult alól, az is csak télen. Üdítő volt a kóla, literes üvegben szőlő vagy meggymárka, ice-tea még hírben sem. A chipset sem ismertük.
Öltözködésünk azért mindig trendi volt. Tisza cipőben jártunk, Trapper farmert hordtunk. Ha megáztunk, a combunk kék lett az indigótót, és mosni csak egymagában lehetett. Később bejött a Ritt és Casucci. Az iskolában köpenyben jártunk.
Mi, negyvenesek akkor még nem értettük a politikát, a gazdasági összefüggéseket. Rengeteg szót nem ismertünk: választási csalás, népszavazás, ombudsman, forintárfolyam, devizahitel, kilakoltatás, tőzsde, munkanélküliség. Gazdaságról két kifejezés ismertünk: KGST és Közös Piac.
Nekünk negyveneseknek nem volt világútlevelünk. Nem tudtuk milyen nyaralni Egyiptomban, Tunéziában. Helyette ott volt külföldnek Románia, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária. Úttörőként nem külföldön nyaraltunk, hanem valamely építőtáborban kukoricát címereztünk. Boldogok voltunk, ha Zánkára, vagy Csillebércre eljutottunk.
Mi negyvenesek mégis boldogok voltunk. Mindenki egyforma volt. Szerettük az embereket és ez általában viszonzásra talált. Gyerekként tiszteltük a felnőtteket, eszükbe nem jutott nekik visszaszólni, velük szemtelennek lenni. Tiszteltük az öregeket, a tanárokat, mentősöket, orvosokat, rendőröket. Nem az anyagi helyzet, hanem a közös dolgaink alapján választottunk barátokat.
Mégis felnőttek lettünk, és tetszik-nem tetszik, magunkkal hoztuk a gyermekkorunkat. Hogy ma más a világ, mint akkor? Persze minden változik. Mi, negyvenesek mégis tiszteljük az örök értékeket: a rendet, másokat, az embert.
Kovács Károly