Előtérben a város, a szentesi emberek érdeke

Szirbik Imre polgármester(jelölt)

Szirbik Imre polgármester (képünkön) már régebben eldöntötte, hogy kettéválasztja az általa végzett két funkciót. Az mondja, az élet neki is bebizonyította azt, hogy ha valaki országgyűlési képviselő és polgármester egy személyben, akkor nem tud megfelelően teljesíteni. Ha mégis, mert hát vannak ilyenek, abban az esetben az egyik feladatát nem ő látja el teljesen, hanem a háttérben dolgozók.

Látva az országos politikát is úgy döntött, hogy "Szentes pártiként szentesi marad", és minden olyan funkciót és eszközt, ami a rendelkezésére áll, a szentesiek érdekében kívánja használni. – Tehát polgármesterként indulok a helyhatósági választásokon. Bárki fölteheti a kérdést, hogy mi motivál még? Ez olyan, mint a házimunka, hogy az ember elvégzi, egy pillanatot megpihen, és akkor látja az újakat, az új kihívásokat, látja azt, hogy megoldottunk egy csomó kérdést, aztán nagyon sok új feladat jön még mellé – mondja.

Néhány dolgot meg is említ közülük. A kórházzal kezdi. Elkészült a sürgősségi betegellátó tömb, az új művese-állomás, de már látja az új nagy kihívást: a műtéti blokkot. A kór-ház racionális fejlesztését kell megoldanunk, függetlenül attól, hogy ki a gazdája, mondja.

– Összefogtunk, és felújítottuk a város csatornarendszerét. Ma már Szentes minden egyes portáján ott van a 21. század infrastruktúrája. A város útjai szilárd burkolattal vannak ellátva. És ott vannak a felújított történelmi épületeink a zsinagógától a megyeházig. Élhetővé tettük a Kurcát, most rendbe hozzuk a főutcánkat. Megépítettük az ipari parkot, benépesítésre vár. Büszkék lehetünk arra, hogy nálunk 7–8 százalék a munkanélküliség, jóval az országos átlag alatt. De tudom, hogy ezer családban még mindig gond a munkanélküliség, tehát alapvető motiváció, hogy minden eszközzel munkahelyet kell teremteni.

– A nagy kérdés: hogyan?

– Termelő munkahelyeket csak vállalkozók hoznak létre. Itt a város csak a feltételekben tud segíteni. Megépíti az ipari parkot, kedvezményeket nyújt, támogatást ad, reklámozza. Jó példa erre a kecskeméti Mercedes gyár, ahol egy nagyüzemet letelepítenek, és a sok kisvállalkozó odamegy. Szentesen van három nagyüzem: a Legrand, a Hungerit és a Dél-Kertész, amelyek Beszállítókat foglalkoztatnak. Nagy kihívás, hogy azokat ide hozzam és letelepítsem. A város közvetlenül megteheti, hogy nem segélyeket osztogat, hanem azért munkalehetőséget ad. Mi 450 embernek biztosítjuk ezt évente.

– A kormány nemzeti öszszefogást hirdetett. Miként vélekedik a törvényről?

– Szentesért dolgozom. Nem kormányért, nem régióért, nem megyéért, Szentesért. Szövetkezek kormánynyal, régióval, megyével, de minden szövetségem alapja az, hogy Szentest előre vigyem. Ostobaság arról beszélni, hogy ellenzékben. A jelenlegi kormány kinyilvánított egy nemzeti összefogást. Törvénybe iktatta, berámáztatta, akkor ki az ellenfele?! A nemzeti egység a modern demokráciában számomra azt jelenti, hogy van 3600 település ebben az országban, és azt a 3600 települést kell, hogy kiszolgálja a mindenkori kormányzat. Nem tehet különbséget úgy, hogy az egyiket szeretem, a másikat nem. Ebben a szabdalt, ellentétekkel, feszültségekkel telt mai világban nagy dolognak tartom azt, hogy az elmúlt húsz évben, amióta ezt a várost vezetem, megőriztük a város alkotó békéjét. És most erre nagy szükség van.

–Vannak olyan dolgok, amit az ember szeretne megcsinálni, befejezni, amire azt mondja, ez még hiányzik…

– Igen, a Petőfi. Mondhatnám azt, hét év küzdelmével visszahoztam a városnak. Három év munkájával, előkészítettük úgy, hogy a beruházás indulhat. És ma már tudom, hogy szeptember 20-án munkaterület átadás van és elkezdődik a kivitelezés. Ez az, ami motivál. Úgy érzem, az elmúlt évek alatt végzett munkában nem fáradtam el, hanem tapasztaltabb lettem. Rengeteg dologban bölcsebben, higgadtabban, átgondoltabban tudok dönteni, hála Istennek, a lendületemből sem vesztettem. Elgondolkodtam azon, hogy az első költségvetést 1982-ben, 29 évesen tettem le a város asztalára. Ha maradok, 2011-ben éppen a huszonötödik költségvetést nyújthatom be. Ezek hatalmas számok. De úgy érzem, hogy az a hév, az a lendület, az a város iránti elkötelezettség, az a tűz, amely 29 évesen megvolt, döntően megvan ma is.

– De azt is tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Sok múlik a polgármesteren, tudom azt, hogy a felelőssége elvitathatatlan, és nem is megosztható, de cselekedni, építeni csak akkor tud, ha egy olyan csapattal dolgozhat együtt, akik ezt a munkát gondolkodó, mérlegelő, időn-ként kételkedő, gondolkodásra, vitára késztető partnerekként támogatják. Azt a csapatot, amely az Összefogás képviselői csoportjaként indul a helyhatósági választásokon, én ilyennek tartom.

Lovas József