Dr. Horváth György, a kertbarát kör elnöke a paprika termesztésével és felhasználásával kapcsolatban ad hasznos tanácsokat.
A paprikát jellegzetesen magyar növénynek tartjuk és tartják világszerte. A gulyás, a paprikás, a pörköltek, vagy éppen a halászlé a hozzánk látogató idegenek számára a magyar kulináris élvezetek egyik jellegzetes ételfajtája, melyet mi elég csípősen fogyasztunk. Pedig nem csak az erős paprika az, amit termelünk, és amiről híresek vagyunk, de tény, hogy Európában mi vagyunk a gasztronómiában az "erős" nemzet. Pedig Ázsiában, Indiában, akár Közép-Amerikában legalább olyan, de lehet, hogy még erősebb fűszerezést használnak.
A paprikában az erekben található ún. óriás sejtek tartalmazzák a kapszaicint, ettől érezzük csípősnek. Nem ősi magyar növény, őshazája Mexikóban van. Innen jutott el – az Újvilág felfedezése után – Európába és Ázsiába is. Kezdetben nem tudták, hogy mire használják, és dísznövényként tartották, kedvező körülmények között akár több évig is virágoztak, és hoztak termést. Manapság a paprika már "elfajzott", hiszen kezdetben minden fajtája erős volt, de mára a fűszerpaprikák mellett kialakultak a különböző változatok. Hazánkba délről kerültek az első példányok. A törököknél dolgozó, majd Magyarországra került bolgárkertészek, hozták magukkal a 18. század elején. Jellegzetes paprikatermelő vidékek alakultak ki. Csak néhány évtizedre volt szükség ahhoz, hogy Szeged környékéről Szentesen, Kalocsán, Cecén, vagy Bogyiszlón is elterjedjen.
A paprika bojtos gyökerei 30-40 cm mélyen helyezkednek el, sok fényt, és tápanyagban gazdag, jól szellőző talajt igényel. Az étkezési paprika nagy vízigényű növény, ezért nyáron 8-10 naponként – bőségesen, akár árasztással – kell öntözni. Egymás után két évben lehetőleg ne termeljünk ugyanabban az ágyásban paprikát. Az ültetés ideje a fagyok elmúlta után, május közepén van. Nem viseli el a gyomos talajt, rendszeresen kell kapálni. A kártevők közül legfontosabb a vírusfertőzés megelőzése, továbbá a vetési bagolypille, a takácsatka, a levéltetvek és a gombás betegségek elleni védekezés.
Jelentős C-vitamin-tartalma van, a szabadföldön termesztettnek jóval magasabb, mint a fóliás példányoknak. Az érfal karbantartását, a rugalmasságának, erősségének, áteresztőképességének a megőrzését is elősegíti, de fontos, emésztést elősegítő anyagok is vannak benne.
Minthogy a paprikában levő C-vitamin a savanyítás során sem semmisül meg, a legolcsóbb téli vitaminforrások közé tartozik a savanyított paprika. Az egészséges és érett paprikabogyók a fagyok előtt leszüretelve pincében, fagymentes helyen, száraz homokban decemberig eltarthatóak, a füzérbe kötött, szárított piros chili- vagy cseresznyepaprikák pedig a konyha hangulatos díszei.
A jellegzetes magyar ételek kísérője az őrölt paprika, aminek az előállítása sok furfangot, tapasztalatot igényel. Az érett fűszerpaprikát egyes helyeken még ma is a házak eresze alatt szárítják, mindenféle mesterséges adalékok nélkül. Amikor a kellő állapotot elérték a füzérek, akkor elő lehet készíteni a darálásra. Ki kell csumázni, és a paprikamag arányt is be kellett állítani mindenkinek a saját titkos receptje. Ez utóbbit azért kell hozzádarálni, mert egyébként az őrölt paprika nagyon "sápadt" lenne, ugyanis a paprikamag olajtartalma határozza meg a szép piros színét.
Garai Sz. Imre