Szentes közigazgatása a szabadságharc idején

A szentesi önkormányzat változásai a múltban (VII.)

Szentes hivatalos pecsétje (1848)A városi önkormányzat fejlődése szempontjából rendkívül jelentős dátum 1848/49. Szentes nádori rendelettel elnyerte a rendezett tanácsú város jogál­lását, valamint az önálló országgyűlési képviselő választásának jogát. A Szemere Bertalan belügyminiszter ellenjegyzésével ellátott, 1848. július 16-án kelt nádori leirat kiemelte Szentest mezővárosi státusából. Kimondta, hogy a nevezett település kiter­jedése, lakosainak száma és képzettsége, pénztárainak és közjövedelmeinek állapota, az ügyek gyorsabb menete, az igazgatás ellenőrzött biztossága okán felhatalmazza a várost az első folyamodású bíráskodás hatóságával, bírói és tisztviselői megválasztásának, tehát a rendezett tanács megalakításának jogával.

Az új igazgatási rendet meghatározó statútum-tervezet hamarosan elkészült. A választásokra 1849. január végén és február elején került sor az 1848: XXIII. tc. elírásai alapján. Az előkészítő népgyűlésen egy 100 tagú testületet választottak, amely a tanáccsal egyesülve titkos szavazással megalakította a 10 tagú jelölőbizottságot. Ez bonyolította le a tisztújítást. A főtisztviselőket (polgármester, főbíró, főkapitány, 8 tanácsnok, főjegyző, aljegyző, főügyész, árvagyám) jelölés után a szavazóképes polgárok közvetlenül választották. A szavazóképességet az 1848: XXIII. tc. szabályozta. Lényege: a nőket kivéve választó lehetett minden olyan nagykorú lakos, aki nem állt atyai vagy gyámi hatalom, illetve fenyítés alatt, ha 700 pengőforint értékű házzal vagy telekkel rendelkezett; iparát, kereskedését legalább egy segéddel folytonosan űzte; értelmiségi foglalkozású; s mindazok, akik évi 400 pengőforint jövedelmet képesek voltak kimutatni.

Polgármesterré nagy többséggel Boros Sámuel eddigi főbírót választották meg.

A többi tisztség betöltését követte a képviselő-testület tagjainak megválasztása. A törvény értelmében Szentes – közel 22 ezer főnyi lakosságánál fogva – közepes városnak számított, ezért arányosan 107 képviselőt választhatott. Ennek lebonyolítása úgy történt, hogy a választópolgárokkal fejenként fölírattak 107 nevet, s az ily módon legtöbb szavazatot kapott 107 polgár alkotta a város képviselő-testületét. Vagyis a választás jelölés nélkül, közvetlenül történt, a birtoktalanok kizárásával. A közgyűlés a maga ke­beléből megválasztotta a szakbizottmányokat: az árvabizottmányt, a közteherviselésre, előfogatokra, katonai élelmezésre és szállításra ügyelő bizottmányokat. A 8 tagú tanács tagjaiból megalakította a bírói és a polgári tanácsot.

A képviselő-testület 1849. március 31-én jóváhagyta a város véglegesnek szánt rendezési tervét, amely a szabad királyi városokról szóló 1848: XXIII. tc. alapján készült. Legfőbb képviseleti szerve a közgyűlés, amely a városi tisztviselőkből és a képviselőkből áll. Hatásköre kiterjed minden nem bírósági ügyre; elnöke a polgármester. A kisgyűlés a városi tisztviselőkből áll, elnöke szintén a polgármester. A tanácsülést 8 tanácsbeli és a főügyész alkotja, elnöke a főbíró. Minden olyan bűnbeli és polgári perben ítél, amely szoros értelemben bírói eljárást igényel. Szóbeli és rendőri perekben fellebbviteli fórum. A szóbeli bíróság egy tanácsbeli elnöklete alatt 2 tanácsbeliből áll. A rendőri bíróságot a főkapitány elnöklete alatt egy tanácsbeli és a főügyész alkotja; kihágási ügyekben ítélkezik. A közgyűlés a kisgyűlés közvetítésével tart kapcsolatot a különféle szakbizottmányokkal.

A szabadságharc leverése után a város jogi státusa jelentős sérelmeket szenvedett, eljutva a városi rang és közigazgatási szervezet elvesztéséig.

Labádi Lajos