Ha nyár, akkor esküvőszezon 3.

A nyár hagyományosan a házasságkötések időszaka. Bár a statisztikák szerint a számuk csökken, azért még mindig szép számmal vannak azok, akik egy ünnepélyes ceremónia keretében, rokonok és barátok jelenlétében kötik össze az életüket. Cikksorozatunkban az esküvőkkel hivatásuk miatt rendszeresen foglalkozó szakembereket kérdeztünk a nagy napról, a változó szokásokról, a velük megesett, nem mindennapi helyzetekről.

Kádasi Zoltán (képünkön) hétvégéi a legmelegebb hónapokban nem pihenéssel telnek. Vőfélyként arról gondoskodik, hogy a lakodalmak zökkenőmentesen, vidáman, gördülékenyen menjenek végbe. Sok más közreműködőhöz hasonlóan neki is az a célja, hogy ez a nap a legszebb legyen az ifjú pár életében. Hétfőtől péntekig a hétköznapi hivatásának él, de a hét utolsó napjait a ceremóniamester szerepkörében tölti.

– Húsz évvel ezelőtt, egy májusi napon vezényeltem le életem első lakodalmát. Már előtte is érdekelt a dolog, mások is biztattak, hogy van érzékem hozzá, próbáljam meg – emlékezett vissza. – Attól kezdve nem volt megállás, gyűjtöm az ezzel a szak-mával, a szokásokkal kapcsolatos könyveket. A szerencse és a hihetetlen véletlenek is segítenek néha. Majdnem két évtizede, hogy nagyon szerettem volna egy kötetet megszerezni. Mire a gazdája kölcsönadta volna, ellopták egy kiállításról. Sok évvel később egy ismerősöm hívott telefonon, hogy Szegeden régiségárverés van, kalapács alá kerül majd egy régi vőfélykönyv, licitáljon-e rá. Mondtam neki, hogy nem számít a leütési ár, szükségem van rá. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam: az a bizonyos gyűjtemény volt, amit évekkel korábban annyira szerettem volna elolvasni.

Az emberek egy részében rendkívül torz kép él velük kapcsolatban, magyarázta Zoltán. Sokak szerint a vőfély egy nagyhangú, árvalányhajas-kalapos, erősen ittas férfi, aki végig a középpontban akar lenni. Ezzel szemben a helyzet az, hogy ez a sztereotípia talán csak a népies jellegű vőfélyszerepet elégíti ki. Manapság sokkal inkább a polgárias, vagy a ceremóniamester-jelleg dominál. Mindig a fiatalok döntik el, hogy az ő lakodalmuknak melyik felel meg leginkább. Néhány találkozás kell ahhoz, hogy bennük is és Zoltánban is körvonalazódjon, mit várnak tőle pontosan.

– Úgy szoktam fogalmazni, hogy mi vagyunk a nagy napon a szükséges rossz. A lagzi menetét irányítani kell valamilyen módon, ezért a mi munkánk nélkülözhetetlen, de nem sajátíthatjuk ki sem az ifjú párt, sem a nagy eseményt. Össze kell dolgozni a családtagokkal és az esküvőszervezővel is, de azért finomítani kell néha az olyasféle elképzeléseket, mint amikor a forgatókönyvben az van feltüntetve, hogy "13 perc tánc". Úgy vélem, nem szabad elrontani a vendégek hangulatát és azon kell igyekezni, hogy a fiatal párt még jobban kiemeljük. Igaz, hogy külön-külön mindenki kiválóan zenél, de az, aki mindezt összefogja, a karmester mégis mi vagyunk.

A másik téves képzet, hogy a vőfély mindig szándékosan meg akarja ríkatni a családot. Dehogy akarja, mondja Zoltán, az is megbeszélés tárgya, hogy milyen hangulatúra szeretnék a búcsúztatást. A rendelkezésre álló szakirodalom szinte végtelen, választhatnak érzelmes, humoros, vagy saját elképzelés alapján bármilyen körítést. A tudását az évente megrendezett találkozókon bővíti. Itt tapasztalatokat cserélnek, határon túli előadókat hívnak meg. A tudományos és a kötetlen szekciókra tagolódó összejöveteleken mindig részt vesznek a debreceni egyetem néprajzos kutatói, akik ismertetik velük az esküvői hagyományokkal és a népszokásokkal kapcsolatos új eredményeiket.

Hasonlóan az előző cikkek interjúalanyaihoz, Kádasi Zoltánt is faggattuk a felejthetetlen esküvőkkel kapcsolatban.

– Látványban mindenképpen egyedülálló volt a motoros esküvő, ahol oldalkocsis motorban elöl mentem, utánam V alakban a násznép. Attól is leesett az állam, mikor az ifjú pár ejtőernyővel ugrott le a vacsora helyszínére. Volt szerencsém részt venni egy háromnapos sváb lakodalomban. Szombaton éjfélkor az örömapa előásta azt a pálinkát, amelyet a menyasszony születésekor rejtett el, ezzel kínálta a násznépet. A falusi menyegzők alkalmával az egész család együtt dolgozik, segítenek egymásnak. Sok helyen még mindig maguk készítik a csigatésztát, amelyről nemrég egy nagyon fontos dolgot tanultam meg: a legszebb formájút a Szaratov hűtő alsó polcának egy darabkáján lehet előállítani. Ha ilyenre bukkannak, ne dobják ki, egyesek bármit megadnának érte!

(Vége)

Králik Emese