Fazekastanfolyam 1912-ben

1911-ben számolt be a Szentes és Vidéke arról, hogy Lukács László kereskedelemügyi miniszter a szentesi fazekasságot támogatandó kiküldte a városba Farkasházi Fischer Vilmos agyagipari vándortanárt, aki a herendi gyáralapító egyik gyermeke volt. A minisztérium által szervezett, 1901-től elindított tanfolyamok lebonyolítását azzal a kitétellel végezte, hogy kijelölheti az oktatás helyszíneit. Szentesen kívül 14 fazekasközpontba jutott el, ahol felkereste az iparosokat, hogy "nemesebb, ízlésesebb formákra, díszítő elemekre… színek készítésére, majd Petrik Lajos ipariskolai tanár elképzelése alapján frittelt, kevésbé ólmos mázak használatára" oktassa őket. Bene István ipartestületi elnök Farkas-házi Fischer Vilmos társaságában meglátogatta a fazekasokat, akik közül 16-an jelentkeztek az 1912. január 1-jétől március végéig tartandó "agyagkészítési, zománcozási és égetési" képzésre. A miniszter ugyan szerette volna, ha a tanfolyam már 1911 őszén elindul, de a Mátéffy Ferenc polgármester által felajánlott ún. "túl a kurcán lévő árvaszéki helyiségekből" csak novemberben költöztek ki. Az elképzelések szerint a város biztosította a munkatermeket, a fűtést és a világítást, a minisztérium pedig a nyersanyagot, a festéket és a hordozható égetőkemencét. Bene István tájékoztatta Kunszentmárton, Szegvár és Mindszent elöljáróságait, és kérte őket arra, hogy ösztönözzék a helybeli fazekasokat a képzésben való részvételre. Szállásként felajánlotta a tanfolyam színhelyét, ahol 2-3 szobát ágyakkal rendeznének be a vidéki iparosok számára. A képviselő-testület végül két helyiséget, az üresen maradt árvaszéki irattárat, illetve a közgyámi hivatalt biztosította a résztvevők számára, a fűtéshez valamint az edények égetéséhez pedig négy öl fát bocsátott a szervezők rendelkezésére. A tanfolyam 1912 első három hónapjában folyt a Koszta József Múzeum ligeti épületének a két helyiségében. A képzés során készített termékekből márciusban a nagyobb termekben kiállítás nyílt, amelynek védnökségét a város polgármestere látta el. A kiállított edényeket az érdeklődők megvásárolhatták, Farkasházi Fischer Vilmos pedig 36 darabot a múzeumnak ajándékozott, amelyek napjainkban is megtalálhatóak a néprajzi gyűjteményben. A tanfolyamon szentesi és csongrádi iparosok vettek részt, akik monogramjukat (például MGy=Meleg Gyula, CSL= Csákó Lajos) is feltüntették az edényeken. A kerámiák a helyi hagyományoktól teljesen eltérő jelleget mutatnak, vagyis a vándoroktató próbált egy sajátos stílust kialakítani, ami azonban nem talált követőkre. A fazekas-tanfolyam jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a válságban lévő agyagipar számára igyekezett alternatívát kínálni új forma- és motívumkincs meghonosításával.

Mód László