Hevesi Tamás és a foci

Hevesi TamásHevesi Tamásnak három nagy szerelme van, szinte fontossági sorrend nélkül, a család, a zene és a foci. Ő a női U-17 es válogatott szövetségi kapitánya, és egy kis belvárosi női labdarúgóklubot is vezet a fővárosban. Vele beszélgettünk erről a szenvedélyéről.

– A kormányváltás után a hazai futballtársadalom óriási várakozással tekint a jövőre, hiszen köztudott, hogy az ország jelenlegi vezetői sportszeretetükről is híresek. Reménykedünk, hogy az utánpótlás-neveléssel vagy a műfüves pályák építésével alapvető feltételek fognak változni. Ezzel a nevelőbázisok száma növekedni fog azokon a területeken is, ahol ma fehér folt van a labdarúgás térképén – kezdte Hevesi Tamás. – Sajnos mára több mint 1100 egyesület szűnt meg az országban az elmúlt 20 évben. A pályákból benzinkutak, bevásárlóközpontok lettek. Csányi Sándor, az ismert üzletember amellett, hogy szereti a sportot, komoly gazdasági szakember is, aki a labdarúgás üzleti és szakmai részét össze tudja majd hangolni. Meg fogja találni azokat az embereket, akik ezt a szekeret egy irányba fogják húzni. A labdarúgás a világ egyik legnagyobb üzlete és aki ezt időben nem ismeri fel, az le fog maradni. A profi labdarúgás pénzbe kerül, ott már lehet követelményeket állítani.

– Viszont nem szabad öszszemosni a profi és az amatőr labdarúgást – folytatta a zenész. – Itt van a kutya elásva nálunk. Személyes ismerőseim vannak NB-II-ben, akik több, mint 1 millió forintot keresnek. Az alsóbb osztályokban is sok csapatnál pénzért játszanak, olyan teljesítményért, amire senki nem kíváncsi. Meg lehet nézni még az NB-I-es mérkőzések nézőátlagát. Vajon az ott befolyó pénz az adott egyesület költségvetésének hány százalékát teszi ki? A labdarúgás, ha az ember a saját szórakoztatására csinálja, egyfajta egészségvédelem, de ha pénzért, akkor szórakoztatás is, és ekkor már a nézők válnak a fontossá. Egy előadóművész, ha csak saját magának játszik, akkor kénytelen pénzkereső foglalkozást mellette vállalni, vagy eltartja valaki. Ha nem tudja eladni a dalait, ha nem megy el a közönség a koncertjeire, akkor, mint előadóművésznek felkopik az álla. Nálunk a fociban sokan – és hiába tehetségesek – ellubickolnak alacsonyabb osztályban, hiszen ennyi nekik, ilyen teljesítményért, elég. Néhányan külföldön bizonyítanak, de meg is lehet nézni azok munkáját és a bérezését is.

– A másik gond a nevelő egyesületek helyzete. Nincs meg a megfelelő szabályozás arra, hogy egy egyesület, aki a rábízott gyerekekből kineveli a tehetségeket, az hogyan kapja vissza azokat a költségeket, amibe a játékos került. Tehát fociban van pénz ma is, de rossz helyre van csoportosítva. Nincsenek megfizetve az utánpótlásedzők. Lehet, hogy a képzésük sem a legmegfelelőbb, pedig a legtöbbet ők tehetik a magyar labdarúgásért.

– Tizenkét éves korig volna lehetőség arra, hogy a lányok is egy kicsit magasabb szintet képviseljenek. A világon egyre jobban terjednek a női labdarúgó klubok, Magyarországon meg egyre-másra szűnnek meg, hiszen nincs támogatás, nincs elismerés és fejlődés sincs. Az UEFA és MLSZ támogatja az utánpótlás-nevelést, de ezek a pénzek valahol "elvesztek". Reménykedjünk, hogy ebben most változás következik be, és a pénzek oda kerülnek, ahol azt a leghatékonyabban fogják felhasználni. Kell egy piramis rendszer, ahonnan a tömegbázis "termeli" a tehetségeket. Így nem jól van, hogy a legtöbb pénz nem a legszélesebb tömegekhez kerül.

Hevesi Tamás a szentesi gyerekeknek azt üzeni, hogy minél többen sportoljanak, a szabadidejűket értelmesen, ha lehet mozgással, netalán labdarúgással töltsék el.

Kép és szöveg:
Garai Sz. Imre