Református énekvezérek hangversenye

Száz évvel ezelőtt történt

Az Angster-féle szentesi orgonaRégi szokásnak számított, hogy a templomokban elkészült új orgona megbírálására összegyűltek a környékbeli kántorok és kipróbálták azt. 1910 nyarán ennek lehettek részesei a szentesiek, ugyanis a Magyar Református Énekvezérek Egyesülete orgona-, ének-, hegedű és tárogató hangversenyt rendezett a szentesi központi református nagytemplomban.

Az alkalmat az adta, hogy az 1863-tól használt régi orgona teljesen tönkrement, ezért a presbitérium 1908-ban új orgona készíttetése mellett döntött. A munkára az ország egyik leghíresebb orgonaépítő műhelyét, a pécsi Angster József és Fiai céget kérték fel, akik a kalocsai és kassai székesegyházak, valamint a budapesti Szent István Bazilika orgonáit is készítették.

Az Angster-cég által készített hatalmas méretű, harminckét főváltozatú, kétmanuálos gyönyörű hangszer már 1909 őszén megérkezett Szentesre. Hivatalos átvételére október 24-én került sor. Ebből az alkalomból az egyháztanács – Joó Károly helybeli orgonista-kántor mellett – szakértőül felkérte König Péter szegedi zeneakadémiai igazgatót, Ivánka Zoltán hódmezővásárhelyi zenetanárt és Soukenik János szegedi orgonaépítő mestert. Az átvételkor König Péter rögtönzött orgonahangversenyt tartott a presbiterek és a külön meghívott adományozók jelenlétében, majd megvizsgálták az új hangszert. A szakértő bizottság az orgonát teljesen kifogástalan, mesteri alkotásnak minősítette. A hívek és a nagyközönség erről október 31-én, a reformáció napján tartott ünnepélyes istentiszteleten győződhetett meg.

A pompás hangú orgonának hamar híre ment, ez inspirálta az Énekvezérek Egyesületét, hogy nagyszabású hangversenyt szervezzenek Szentesre. Az 1910. július 17-én délután megtartott színvonalas zenei rendezvény nagyszámú érdeklődőt vonzott. "A szentesi református nagytemplom olyan nagy és díszes közönséget a legkülönbözőbb valláshoz tartozó hölgyekből és urakból aligha látott még valaha, mint vasárnap délután, amikor a református kántorok országos egyesülete hangversenyét rendezte. Büszke lehet a fiatal egyesület a hangversenyére: olyan igaz, szívből jövő sikert kevés hangverseny idézett elő Szentesen, mint a vasárnapi" – írta tudósításában az Alföldi Ellenzék című helyi újság. A tudósító hozzátette, hogy természetesen az orgona aratta a legnagyobb sikert. Kijelentette: "Olyan pompás, kiválóan sikerült hangszernek bizonyult a reformátusok orgonája, amidőn a legkülönbözőbb zenedarabok a legfényesebben érvényesültek rajta, hogy méltán lehetünk büszkék rá, hogy a hangszer éppen Szentesen van."

A legnagyobb érdeklődés Sugár Viktor orgonaművész-zeneszerző fellépését kísérte, aki ekkor már országos hírnévnek örvendett. Déván született 1872-ben, középiskoláit Szegeden végezte, később a Nemzeti Zenede orgona tanszakának tanára lett. Szentesre már ilyen minőségében érkezett. "Korlátlan ura Sugár a hangok birodalmának, s azon a csodálatos hangszeren a legfényesebb technikával és mély érzésével egyformán lebilincselte a hallgatóságot" – írta szentesi kritikusa.

Külön elismerést kapott Szuhay Benedek és Föve-nyessy Bertalan "Istenért és Szabadságért!" c. melodrámája, amelyben a vers, az ének, énekkar, orgona és tárogató egyaránt szerepelt. A szólóénekesek közül dicséret járt Nagy András debreceni, Darabos Lajos hódmezővásárhelyi és Jánosi Antal kántoroknak.

Szerencsére, azóta sem némult el a híressé vált szentesi orgona. Rangos zeneművészek gondoskodnak róla, hogy viszonylagos rendszerességgel napjainkban is nívós hangversenyeken vehessenek részt a szentesiek.

Labádi Lajos