Legutóbb Hornyik László szavaival fejeztük be a fenti címen megjelent tudósítást (Szentesi Élet, június 4., 22. szám). Akárhová is integrálják a Szentesi Életet, oda pénzt kell adni! – jelentette ki a független képviselő a testület májusi ülésén. Aztán még hozzátette: hozzanak határozatot arról, hogy kell-e a városnak a 42. évfolyamában megjelenő újság, vagy sem. Ha igen, költsön rá az önkormányzat, ha nem – és itt a megszüntetésen van a hangsúly – vállalja annak ódiumát. És akkor továbbra is lehet a lyukas zsebű rádióba tömni a milliókat – forintban. Az adófizető polgárok pénzéből.
Úgy tudjuk, jelen esetben is csak a lap gazdasági részét érintené az integrálás, nem a szakmai oldalát. (Ha nem így van, hanem a rádió esetében már az újság szakmai részét is érintené a váltás, az az önkormányzat részéről fatális tévedés lenne.) Ilyen formában volt már az újság a Városellátó Intézménynél, a Szentesi Művelődési Központnál, most pedig a Szentes Városi Szolgáltató Kft.-nél intézik a lap anyagiakkal összefüggő ügyes-bajos dolgait. Akár vándormadaraknak is nevezhetnénk magunkat. Akár. De hát az önkormányzat az, aki nem találja a helyét az újságnak!
Volt idő, még a művelődési központos korszakban, amikor a városi programokról is (legyenek azok kulturálisak vagy egyebek) a Szentesi Életben olvashattak az emberek. Ma az úgynevezett "Programajánló" külön, az újságtól függetlenül jelenik meg negyedévente – és színesben! A 42. évfolyamában lévő városi hetilap a mai napig fekete-fehérben jut el az olvasóhoz. Jogosan kérdezheti az olvasó, miért a megkülönböztetés?
Megkülönböztetés! Az újságíró végül is ennél a gondolatsornál kapta fel a fejét, és adott igazat tanult kolléganőjének. Az általa szerkesztett hetilap tulajdonképpen csak harmadik a sorban a rádió és a televízió mögött. A tisztes olvasót tehát ledegradálták a hallgatók és a nézők mögé. Milyen elgondolások alapján? A hiú ember szereti a hangját, szereti magát viszontlátni, hallani akár a képernyőn. És közben elhiteti magával, hogy csak őt hallgatja, nézi az egész város. Tisztelt Képviselő Testület! Létezik egy bűvös szám, amely kimutatja, mennyien vásárolják meg a városi hetilapot. Az eladott példányszám – ellentétben az országban megjelenő lapok példányszámával – évek óta stagnál, és nem csökken, mint ahogyan az a testület előtt álló előterjesztésben le van írva. Viszont egyre többen olvassák interneten az újságot! És van egy nagy kérdésünk: ki tudja, mennyien hallgatják a Rádió Szentest? Régóta készülnek a felméréssel, de valahogyan mindig elodázzák azt. Miközben egyre több vidékről sugárzott rádiót lehet hallani a városban. Tegyük hozzá, jobbak, profibbak a helyi adónál.
(folyt. köv.)