A napokban a Dr. Bugyi István Kórház vezetőségéhez köszönőlevelet juttatott el Hansjörg Mitze, melyben pozitív tapasztalatairól számol be, és háláját fejezi ki az ápolóknak és az orvosoknak.
Magyarra fordított levelében a következőket írja:
"Azért, hogy önnek a köszönetemet kifejezhessem, az anyanyelvemnél kell, hogy maradjak, de másként nem tudom kifejezni a hálámat, amivel az orvosainak és az ápolóinak tartozom.
Sok kórházban voltam már, lényegesen jobban felszerelt német klinikákon is, de egy valamit, még soha nem éltem meg. Az ön orvosai nem hagyatkoznak más kórházakra, hanem újból és újból kikérdeztek, amit csak lehetett. Először az ön egyik anaesthesio-lógus főorvosa 3 megbeszélést folytatott velem és egyszer megvizsgált, és aztán úgy döntött, lehetséges, hogy operálni kell.
Amikor engem beszállítottak, egy angolul nagyon jól beszélő fiatal anaesthesiológus még egyszer részletes beszélgetést folytatott velem és valamennyi rizikóról tájékoztatott. De ez nem volt elegendő, másnap jött egy afrikai anaesthesiológus hozzám, aki kitűnően beszélt németül és még egyszer utána kérdezett, hogy mindent értek-e, és hogy van-e még kérdés. Én még soha ilyet nem éltem meg, az ön orvosainak az alapossága és mindenek előtt a szívélyessége igazán egyedülálló.
Tisztelt Igazgató Úr, ön igazán büszke lehet rájuk. Az ön személyzete, az orvosoktól a takarítóig nagyon barátságosak, soha nincs rosszkedvük, pedig néha nagyon nehéz számukra a szolgálat.
Tudtam, hogy dr. Berki főorvosánál a legjobb kezekben vagyok, az ő eredményei az orvosi szakmában ismertek. A szomszédom példája volt naponta a szemem előtt, akit ő operált.
Egy előzetes vizsgálat során felelősségteljes orvosok Baján le akartak beszélni engem a szívproblémám miatt arról, hogy Szentesen operáljanak, mert nincs szívcentrum megfelelő specialistákkal. Nem tartoztam nekik semmivel, az ön orvosai megbízhatóak, jól érzem magam, jól vagyok.
Még egyszer igazán hálásan köszönöm, az ön kórháza tényleg a legjobb azok között, ahol én eddig voltam – több tapasztalatom van, és tudom, hogy mit mondok. Befejezésként még megemlítem, hogy én a szentesi kórházában barátok között voltam. A dolgozók szívélyessége és barátságossága figyelemre méltó."