2010. május 28.

Halkan elment

Egy élet a város szolgálatában

Talán ott volt a megszokott, bíztató, csendes mosoly az arcán, és a szeme sarkában az erőt adó hunyorítás, amely oly sokat jelentett barátainak, szeretteinek.

Talán még finoman intett is egyet.

Elment dr. Kocsis Ferenc nyugalmazott tanácselnök-helyettes, a város megbecsült polgára, a köz tisztviselője.

1925-ben született Szentesen munkáscsaládban, a Kisérben. Tanulmányait a Horváth Mihály Gimnáziumban kezdte. Kiváló tornász és műkedvelő színjátékos volt.

Később a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanult, majd a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát.

1946-ban került a város szolgálatába, s 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott a városházán, egyetlen munkahelyen különböző beosztásokban.

E közel négy évtized alatt a város fejlődésének tevékeny részese volt, hozzá tartozott a városfejlesztés, a pénzügyi munka irányítása, és sok más.

Széleskörű érdeklődés, az emberekkel szembeni figyelmesség, tapintat jellemezte.

Rendkívül szerény, segítőkész munkatárs, a szó legnemesebb értelmében igazi köztisztviselő, a város szolgája volt.

Nem volt politikus alkat. Minden korban és körülményben megmaradt egyszerű embernek, akinek tanácsára, segítségére bárki számíthatott.

Tekintélyét tudása, precizitása, Szentes iránti rendíthetetlen elkötelezettsége adta.

Mesterünk volt, aki úgy tanított, hogy társává emelt bennünket.

Magánélete mindig tiszta, példamutató volt. Dolgozó feleségével egy fiút neveltek fel becsülettel.

Néhány napja jelent meg a szentesi színjátszás emlékkönyve, amelynek egyik fotóján ifjú amatőr színjátékosként, évtizedek távlatából tekint ránk.

Legördült a függöny. A tapsok elnémultak, és kiürült a nézőtér is. De hogy itt voltál, velünk voltál, erőt adtál, példát és utat mutattál, az az előadás katarzisaként bennünk él tovább.

Köszönjük Feri bácsi! Nyugodj békében!

Szirbik Imre
egykori tanítványa,
Szentes város polgármestere